A Csornai név eredete

A helység nevének történetével, etimológiai magyarázatával kapcsolatban eltérõk a vélemények. Az egyik magyarázat szerint a Csorna név személynévbõl alakult ki és a környék hajdani földesurának, Súr vezérnek, Osl ispán fiának nevét õrzi. A másik magyarázat szerint Csorna neve a "fekete" jelentésû szláv èrunu melléknévre vezethetõ vissza. A harmadik magyarázat az elõzõ kettõ összeegyeztetésébõl alakult ki.(2) A vita e kérdés körül még nem tekinthetõ lezártnak.(3)
A Sur névbõl származtatott Surna - Csorna, valamint az Osl nevek fenti magyarázata Gyõrffy Györgynek a besenyõkrõl írt tanulmányai alapján is igazolható.(4) A szerzõ A magyarság keleti elemei címû könyvében idézi egy XIV. századi krónika híradását az 1068 körül lejátszódó besenyõ betörésrõl. A pogány csapat vezére akkor "Oslu (v. Osul), Gyula alattvalója volt." A besenyõ személynevek között sorolja fel az "Oslu"-t, melynek jelentése: "búza, gabona". A méltóságnevek között pedig megemlíti a "Èur" elnevezést. - "Csúr" és "Sur" egyaránt lehet a késõbb nyíltabb hangzásubbá vált "Csorna" név egyik összetevõje.(5)
Névváltozatok. Csorna neve a hazai oklevelekben az alábbi változatokban található az elõfordulás sorrendjében. 1226: Surna.(6) 1228: Chorna.(7) 1236: Serna.(8) 1246: Churna.(9) 1255: Cherna.(10) 1278: Charna.(11) Leggyakoribb és a XIV. századtól kezdve általános a Chorna változat. A hiteleshelyi pecsét köriratában: S. COVENTUS D. CHERNA OSLONIS.(12) Ritkábban elõforduló változatok: Chena,(13) Chwna,(14) Chyrnok,(15) Cyrna,(16) Czirna,(17) Czorna.(18) A külföldi katalógusokban az alábbi névváltozatokat találjuk: Catalogus Ninivensis (1234-1239): Zirna, Cella.(19) Cat. Scheftla-riensis (1270-1280): Schirna.(20) Cat. Tongerloensis (1320): Zirna, Ziona, Zernensis, Zaonensis.(21) Cat. Hilgenthalensis (1458): Syrna, Sarnensis, Zirnensis, Zina.(22)
Csorna város politikailag Sopron vármegye területén feküdt, mely 1950-ben Gyõr-Sopron megyévé egyesült, majd Gyõr-Moson-Sopron megyévé lett. A prépostság mind a középkorban, mind az újkorban a gyõri egyházmegyéhez tartozott.

A prépostság alapítása és alapítói

Az alapítás évét pontosan nem ismerjük. Az alapító oklevél, ha volt is ilyen, elveszett. A prépostság legkorábbi említését egy 1226-ból való adásvételi szerzõdésben találjuk.(23) Ezért az alapítás évét Horváth Tibor Antal rendi történetíró 1220-1226 közé tette és ezt a véleményét több tanulmányában is kifejtette.(24) Ezzel szemben a XVIII. század óta ismeretes rendi hagyomány, Hugo rendi történetíró Annales címû mûvének adataira támaszkodva, 1180-at tartotta az alapítás évének.(25) Az alapító oklevél és más egykorú dokumentum hiányában ez az állítás közvetlenül nem igazolható. A Horváth T. Antal tanulmányai óta megjelent újabb történeti munkák és azok adataiból levont következtetések az 1180-as alapítási évet mégis elfogadhatóvá teszik.
E munkák között legjelentõsebb Norbert Backmund rendi történetíró 1949-1956 között megjelent Monasticon Praemonstratense c. mûve, melyben a már említett Catalogusokat publikálta. A másik alapvetõ munka Oszvald Ferenc Arisztid rendi történész 1957-ben megjelent tanulmánya, melyben a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetére vonatkozó kutatásainak eredményeit összegezte. Ebben elsõként ismertette az említett kolostorjegyzékek magyar vonatkozású adatait.(26)
Harmadik forrásunk az 1968-ban megjelent Gyõregyházmegyei Almanach, melynek szerzõi a történeti részben az újabb kutatások eredményeit is felhasználva, a sorrendben 14. gyõri püspökrõl a következõket írják: "MIKUS (Micudinus seu Miculinus - 1176-1187). Az elsõ püspök, akinek nemzetségét ismerjük. Nemzetségének a Nógrád megyei Kökényes falu az õsi fészke. Nagybátyja volt Kökényes esztergomi érsek. Valószínûleg õ küldte Mikudot a párizsi egyetemre, ahol megismerkedett a lotharingiai premontreiekkel, akiket mint fehérvári prépost 1176 elõtt Garábon letelepített... Az õ idejében alapította Osl ispán a csornai premontrei prépostságot..."(27)
A negyedik forrást képezik Kozák Károly régész publikációi, melyekben beszámol a jánoshidai premontrei prépostsági templomban 1970-1974 között végzett régészeti kutatásairól, valamint a premontreiek 12-13. századi építkezéseirõl Gyõr-Sopron megyében.(28) Következtetései az alábbiakban foglalhatók össze.
Az elsõ magyar premontrei prépostság a váradhegyfoki, mely további 15 prépostság alapításához küldött szerzeteseket. Ezek között van a jászói prépostság, mely újabb négy prépostság alapításához bocsátott ki rajokat. Ezek egyikét, Garábot 1171-ben alapította a Kökényes-Radnót nemzetséghez tartozó Mikud (Mikudinus) fehérvári prépost, késõbb gyõri püspök. A nemzetség egy másik tagja Mikud bán a kökényesi prépostság alapítója. Kökényes pedig Jánoshida alapításához adott szerzeteseket. Ugyancsak Jászóból jött premontreiek népesítették be a Kökényestõl kb. 10 km-re fekvõ hatvani prépostságot, ez viszont Csorna alapításához küldött rendtagokat. A már egy premontrei prépostságot - Garáb - alapító, magasabb egy-házi méltóságba kerülõ Mikud gyõri püspökrõl joggal feltételezhetjük, hogy az általa kedvelt premontrei szerzeteseket igyekezett a nemzetség központjában (Kökényes) és egyházmegyéjében Csornán is letelepíteni.
A premontreiek Csornára telepítésének gyakorlati célja is lehetett. A Garáb - Kökényes - Hatvan vonalába esõ, tõlük délre esõ Jánoshida ala-pításánál, az alapító János nevû birtokos nem csupán a maga és családja temetkezési helyének szánta a prépostságot, a kor szokása szerint, hanem a birtokán és annak közelében élõ népek lelki gondozását is biztosítani akarta. Jánoshida közelében jelentõs besenyõ népcsoportok éltek, akik nehezen hagyták abba régi vallásuk gyakorlását. (Besenyszög, Nagykörü, Tiszabõ, Tiszasüly, stb.). E népcsoportoknak az egyház életébe való beillesztésében, "térítésében", fontos szerep juthatott a XII-XIII. század fordulója táján a jánoshidai prépostságnak. A premontreieket hasonló szándékkal máshol is letelepítették. E lehetõség fennállt a mórichidai prépostság alapításánál is, ahol a Rába túlsó oldalán volt a besenyõk faluja, Árpás. A mórichidai prépostság alapításához pedig a csornai prépostságból érkeztek szerzetesek.
A Csorna név eredetének magyarázatánál már említettük az Osl és a Sur neveket, melyek besenyõ eredetûek. Csorna környékén jelentõs számban éltek besenyõk, akiket a határ védelmezésére telepítettek a nyugati végekre. Ezek megtérítésének feladatát is szánhatta Mikud gyõri püspök a missziós munkában kiváló eredményeket elérõ premontrei szerzeteseknek. Mivel pedig Mikud püspök 1187-ben meghalt, a csornai prépostság alapítása még az õ halála elõtt történt. Az 1180. év tehát elfogadható az alapítás évének.
A missziós tevékenység kezdettõl fogva a premontreiek egyik vállalt feladata volt. A rendalapító Szent Norbert, miután Magdeburg érseke lett, a székhelyétõl észak-északkeletre esõ tartományok, akkor még részben pogány szláv népességének megtérítésére rendtársait küldte. A premontrei alapító rendtagok közül, mint érsek, maga szentelte Anzelmet Havelberg püspökévé.(29) Egy másik tanítványa, szent Evermod pedig 1154-ben Ratzeburg püspökévé és a polabok térítõ apostolává lett.(30) A rendben ma sem szünetel a missziós tevékenység. Az 1989. évi schematizmus adatai szerint jelenleg három premontrei missziós püspök vezeti a rend közép-afrikai, indiai és braziliai missziós munkáját.(31)
A prépostság alapítója az Osl nemzetség egyik tagja.(32) Hogy maga Osl ispán, vagy pedig fiai: István és Lõrinc, vagy esetleg a nemzetség más tagja volt-e az alapító, erre nézve eltérõk a vélemények. Az Osl név azonban bizonyos, a konvent hiteleshelyi pecsétjén is ez olvasható: "S(igillum) COVENTUS D. CHERNA OSLONIS". A prépostság tehát nem királyi alapítású, hanem nemzetségi monostor, mint a magyarországi premontrei monostorok nagyobbik része.

A konvent hiteleshelyi pecsétje

Kegyurai kezdetben az Osl nemzetség tagjai. 1231 után a nemzetség egyik ága, a Kanizsay család lett a prépostság kegyura. 1536-ban házasság révén Nádasdy Tamás szerezte meg a férfiágon kihalt Kanizsayak birtokait és ezzel együtt a csornai kegyúri jogot. A Wesselényi-össze-esküvésben való részvétele miatt 1671-ben kivégzett Nádasdy Ferenc lefoglalt birtokai közül Kapuvárt és vele a csornai prépostság fölötti kegyúri jogot, Lipót császár 1683-ban Eszterházy Pál nádornak ajándékozta. A prépost kinevezési jogát azonban a császár továbbra is magának tartotta fenn.(33)
A prépostság titulusa: Szent Mihály arkangyal. Az õ alakja látható a konvent pecsétjén és a prépostság címerében.
A csornai prépostság a középkorban Hatvan filiája volt. Elsõ szerzeteseit a hatvani prépostságból kapta. Hatvant Váradhegyfok, azt pedig közvetlenül Prémontré alapította. Csorna rajtuk keresztül kapcsolódott a rend anyamonostorához. Lairuelz(34) és a már említett Hugo rendi történetírók szerint 1294-ben Csorna a morvaországi Zabrdovic (Obrowitz) filiája lett és maradt 1516-ig. Az 1702. évi visszaállítás után Csorna elõször a perneggi, majd 1710-tõl az 1786. évi feloszlatásig a hradischi apátság fennhatósága alá tartozott, prépostjait a hradischi konventben választották. az 1802. évi visszaállításkor a türjeivel és a jánoshidaival egyesített csornai prépostság ismét önálló lett. Így állott fenn 1950-ig.
Nevéhez a XIII. század elsõ felében három újabb alapítás fûzõdik. 1220 körül, - egyes késõbbi források szerint már 1184-ben - a türjei prépostság alapításához, 1239-ben a rajki, 1241-1251 között pedig a móric-hidai prépostság alapításához adott rendtagokat.

A konvent tevékenysége

A csornai konvent tagjai, más konventekhez hasonlóan, a rendi szabályokban elõírt szerzeteskanonoki életet élték. E "belsõ történet"-hez kapcsolódott a rendtagok külsõ tevékenysége. Az elsõ években vállalták a missziós munkát. E feladatott hamarosan újabb váltotta fel. A monostor földrajzi fekvése és tekintélye folytán a prépostság már az alapítást követõ évtizedektõl kezdve résztvett a közhitelû írásbeliség gyakorlásában. Az 1231-ben hozott törvény értelmében hiteleshely lett. Elsõ ismert oklevélkiadványa 1247-bõl való.(35) 1393-ban a konvent, a Nagy Lajos király által 1360 körül elvett hiteleshelyi jogot Zsigmond királytól visszakapta és a régi helyett új pecsétet kapott. 1395-1490 között folyamatosan végzett hiteleshelyi tevékenységet, elsõsorban Sopron vármegye területén. Mûködésének nyomai azonban szórványosan Vas, Gyõr, Veszprém, Pozsony és Zala vármegyék területén is megtalálhatók. Késõbb a politikai események és a háborús pusztítások ezt a munkát megnehezítették. A török elõször 1529-ben, majd 1594-ben másodszor is feldúlta Csornát s ekkor a levéltárat is súlyos veszteség érte. 1594-1656 között a hiteleshelyi munka szünetelt. 1656-ban újra megindult, majd az 1787-1810 közötti szünet után tovább folytatódott 1874-ig, amikor munkáját állami hivatalok vették át. Protocollumai 1535-tõl kezdve maradtak fenn 40 kötetben. Ezek összesen kb. 12.000 hiteleshelyi kiadványt tartalmaznak.(36)

A konvent egyik, 1848-ban keltezett oklevele

Az 1802. évi visszaállítás feltételeként a prépostság vállalta két gimnázium fenntartását és tanárokkal való ellátását. Tanítórendi mûködését a szombathelyi és a keszthelyi gimnáziumokban az 1808/09-es tanévben kezdte meg és folytatta 1948-ig, az iskolák államosításáig. Csornán, ahol a rend a XVIII. században már tartott fenn középiskolát, 1947-ben nyitotta meg harmadik gimnáziumát. Az államosítás miatt itt csak egy évig taníthattak a premontreiek.
A lelkipásztori munka a premontrei rend sajátos feladatkörébe tartozik. A csornai premontreiek ebbõl szintén kivették részüket, bár Csor-nának már a középkorban saját plébániája is volt és ennek élén a gyõri püspök egyházmegyés papja állott.(37) 1802-1950 között a csornaival egyesített türjei és jánoshidai prépostságok templomai rendi plébániatemplom gyanánt mûködtek, élükön premontrei plébánossal. 1948-ban maga a prépostsági templom, mint Csorna második plébániája, szintén rendi plébániatemplommá lett.

Prépostok, rendtagok

... A csornai prépostot a középkorban a konvent választotta. 1485-ben, a fõkegyúri jog alapján, Apatóczi Gergelyt Mátyás király nevezte ki csornai préposttá. Utána a kegyurak: a Kanizsay, majd a Nádasdy család tagjai adományozták a prépostságot. Egyetlen kivétel Kaposy Péter, akit 1522-ben a tartományi káptalan választott préposttá.(38) 1671-tõl ismét a király adományozta a prépostságot, a visszaállítás után pedig a megválasztott prépostot õ erõsítette meg hivatalában. 1702-1710 között a perneggi, 1710-1786 között pedig a hradischi konvent választotta meg tagjai közül a csornai prépostot. 1802-1950 között az önálló csornai konvent maga választotta meg prépostját, két eset kivételével, amikor a rend generális apátja nevezte ki. A megválasztott, vagy kinevezett prépostot a gyõri püspök benedikálta.
A csornai rendtagok számáról a középkorból pontos kimutatásunk nincs. Okleveles szereplésük alapján Horváth Antal rendi történész számos rendtag nevét gyûjtötte össze.(39) 1400-1554 között 107, 1703-1847 között 149 nevet sorolt fel, közülük több név ismételten is szerepel. A XIII. században még népes volt a konvent, mert három új alapításhoz is tudott rajt kibocsátani.(40) Létszáma késõbb csökkent. Elõfordult, hogy a hiteleshelyi munkához megkívánt 7-10 rendtagot nem tudta biztosítani és esetenként a környezõ plébániák papjaiból pótolták a létszámhiányt. 1542-ben már csak két rendtag élt Csornán.
1702-tõl kezdve ismét a rend tagjai látták el a konvent feladatait. Számuk az 1786. évi feloszlatáskor: 7. Az 1802. évi visszaállításkor ebbõl már csak öten éltek. Ettõl kezdve azonban az új tagok felvételével számuk folyamatosan emelkedett. 1833-ban 38, 1928-ban 54, 1948-ban 62 rendtagja volt a prépostságnak.
...
az 1702. évi visszaállítás története

A XVI. század elsõ felében rossz idõk jártak a magyar katolikus egyházra. A kommendátori rendszer aláásta, a terjedõ protestanizmus meggyöngítette, a török hódítás megsemmisítette a régi egyházi szervezet jó részét. Több püspökség névlegessé vált, - területe török uralom alá került - a szerzetesrendek házai pedig vagy világiak, vagy világi papok birtokába kerültek. Ez a sors várt a csornai prépostságra is. 1542-tõl 1702-ig kanonokok, címzetes püspökök a birtokosai, kommendátorai, akik a prépostságot és birtokait adományozás, kommenda alapján kapták a kegyuraktól. Csorna kegyurai a XVI. század elején kihalt Kanizsay család jogutódai, a Nádasdyak voltak 1670-ig. Attól fogva a prépostság királyi adományozás tárgyát képezte.
Az utolsó premontrei prépost, Kaposy Péter 1542-ben bekövetkezett halála után, a kommendátorok sorában elsõként Keresztúri Imre vasvári prépost vehette át Nádasdy Tamás kapuvári várnagyától elhunyt elõdjének, a csornai prépostnak ingóságait, köztük annak fehér birétumát és okleveleit. Abban az idõben még megkívánták, hogy a szerzetesi javadalom birtokosa vegye is fel annak a rendnek ruháját, szabályaira tegyen esküt. Megtette-e vagy nem, felmentést kapott-e, nem tudjuk. Az õ idejében (1542-1559) haltak ki Csornán az utolsó premontreiek. Az oklevelek utoljára 1551-ben említik István és András premontrei konventtagok nevét.(41)
Keresztúri Imrét még kilenc kommendátor prépost követte. Sorrendben az utolsó volt Jány Ferenc szerémi püspök, aki 1701-ben mondott le a prépostságról a rend javára. Addig azonban több mint másfél évszázad telt el.
A szerzeteskolostorok elnéptelenedésével szinte egyidõben jelentkeztek olyan törekvések, melyek az egykor virágzó és a közre oly áldásos tevékenységet folytató szerzetesrendek és kolostoraik visszaállítását tûzték ki célul. Országgyûlési határozatok, királyi rendeletek szorgalmazták a szerzetesrendek visszaállítását. Ám e határozatok megvalósulását külsõ akadályok mindig meghiusították.
A külföldi premontrei apátságok szintén nem mondtak le a rend magyarországi visszaállításának reményérõl. Ezért ismételten hangoztatták a rend egykori javaira való igényûket, hogy ha az idõk viszontagságai a rendet el is ûzték egykori monostoraiból, legyen meg a lehetõsége azokba egykor ismét visszatérni. Az 1647. évi pozsonyi országgyûlésen, majd a következõ évben a nagyszombati nemzeti zsinaton P. Johannes Ferrarius strahovi premontrei, mint a rend képviselõje terjesztette elõ a rend visszaállítására vonatkozó kérést. Negyven évvel késõbb Losperghi Pfendler Miksa obrowitzi premontrei apát tett újabb lépéseket ez ügyben az 1687. évi országgyûlésen. 1694-ben a Magyar Kamara elnökségéhez folyamodott azzal a kéréssel, hogy a töröktõl visszafoglalt területeken levõ egykori apátsági birtokokat a Kamara jegyzékeibõl töröljék s az õ kezéhez juttassák. A kért négy prépostság közül a jánoshidait sikerült is megszereznie.
Még eredményesebbek voltak Schöllingen Ferenc perneggi apát fáradozásai, aki az 1691. évi hradischi tartományi káptalantól kapott felhatalmazást a tárgyalások megindítására. Elsõ szerzeménye a csornai prépostság volt, melyet 1694. augusztus 5-én kapott meg királyi adományozás útján. A prépostság tényleges birtokába azonban csak 1702. január 17-én jutott, amikor az elõzõ javadalmasnak, Jány Ferenc szerémi püspöknek 30.000 forintot fizetett érte. 1697-ben szintén királyi adományból megkapta Jászót és Leleszt, de ténylegesen csak 1699-ben jutott ezek birtokába, az elõzõ tulajdonosok halála, illetve lemondása után. Mivel azonban a perneggi apátságnak a török elleni háború érdekében vállalt adósságai az említett prépostságok megszerzésével sem csökkentek, sõt növekedtek, azok eladását határozta el. Az 1700. évi strahovi káptalan döntése értelmében 1703-ban Jászót és Leleszt a klosterbrucki apátság váltotta magához. Csorna még Pernegg birtokában maradt, sõt Schöllingen Ferenc apát 1703-ban Türjét, 1705-ben pedig a váradhegyfoki és a horpácsi prépostságokat is megkapta I. József császár adományozása alapján.
Schöllingen Ferenc 1707-ben meghalt. Utódja Schöllingen Ambrus sikertelenül fáradozott Pernegg adósságterheinek csökkentésén. A meg-oldást végül is az 1710. évi tartományi káptalan hozta meg. A káptalan határozata szerint a váradhegyfoki prépostságot Klosterbruck váltja magához 50.000 forintért, Csornát pedig Hradisch kapja meg ugyancsak 50.000 forint lefizetése ellenében. Miután ez megtörtént, a csornai prépostságot 1711. június 1-én bekebelezték a hradischi apátságba.
A csornai prépostságot az alsóausztriai Pernegg apátja szerezte vissza a premontrei rend számára. Utolsó kommendátor prépostja Jány Ferenc 1701. december 8-án lemondott. A 30.000 forint lefizetése után átadta az új csornai prépostnak, Schöllingen Ferenc perneggi apátnak a javadalmat és a préposti címet. Ezek után 1702. január 17-én a premontreieket bevezették Csorna tényleges birtokába. Néhány nappal késõbb, január 27-én az apát képviselõje Blõden Rajmund perneggi perjel még a következõket vette át: 9 kötet Prothocollumot, egy ezüst pásztorbotot, 1 monstranciát, 1 kehelyt, 1 ezüst keresztet, 1 ereklyetartót, 2 infulát, 1 Missalét, 2 pluvialét, 2 miseruhát, 1 albát, a konventpecsétet, okleveleket és egy urbáriumot, azonfelül 200 szarvasmarhát, bort és gabonát.(42) Blõden Rajmund az apát képviselõjeként Csornán maradt egészen az 1711. évi változásokig. 1703-tól kezdve adminisztrátorként küldték melléje Dietmanninger Józsefet, aki szintén 1711-ig maradt Csornán. Õ képviselte apátját 1703. október 7-én a türjei prépostságba történt beiktatáson is.
1711-ben a csornai prépostságot a hradischi apátsághoz csatolták. Ettõl kezdve a csornai prépostot a hradischi konventben, annak tagjai közül választották, aki megválasztása után székhelyére költözött, miután a magyar honosítást is megszerezte. Késõbb a prépostság számára magyar növendékeket vettek fel, akik a hradischi apátságban nyerték kiképzésüket. A függetlenségi törekvések ellenére a prépostság az 1786. évi feloszlatásig megmaradt a Hradischtól való függõségben.

Az 1802. évi visszaállítás története

A csornai premontrei prépostság a XVIII. században a hradischi kormányzás éveiben gazdaságilag és szellemileg egyaránt megerõsödött és alkalmassá lehetett volna arra, hogy önállóságát is kivívja. Fellendülését villámcsapásként érte 1786. december 7-én II. József császár feloszlató rendelete. Az elõjelek már évekkel elõbb bizonytalanná tették a prépostság jövõjét, de az akkori prépost Kamenitzky Ágoston (1774-1786) ennek ellenére sem szûnt meg remélni és tovább alkotni.
II. József császár, a felvilágosodás eszméitõl áthatva úgy határozott, hogy a szerzetesrendek kolostorait, mint amelyek szerinte semmi közhasznú tevékenységet nem folytatnak, feloszlatja. A rend részérõl az elsõ áldozatok a szemlélõdõ életet folytató apácák kolostorai voltak. A császári rendelet 1782. március 19-én szüntette meg a csehországi chotesovi zárdát, 44 premontrei apácát szórva szét ezzel a nagyvilágba. Velük egyidõben kellett elhagynia a kolostort a doksanyi zárda 49 kanonisszájának is. Az apácazárdákat nemsokára követték a rend férfikolostorai. 1784. július 24-én az obrowitzi rendház 52 szerzetesével közölték a feloszlató rendeletet. Hasonló sors érte július 29-én a klosterbrucki apátság 96 szerzetesét és még ugyanaznap a hradischi apátság 85 rendtagját.
A magyar prépostságok közül elsõként a jánoshidai szûnt meg. 1785. március 14-én oszlatták fel. A jánoshidai után a türjei prépostság feloszlatása következett 1785. december 9-én. Egy évvel késõbb, 1786. december 7-én a csornai prépostság került sorra, melynek akkor 7 rendtagja volt, öt felszentelt pap és 2 kispap. Végül 1787. március 26-án a jászóvári prépostság is a többiek sorsára jutott.
A csornai prépostság feloszlatása után Kamenitzky prépost Sopronba költözött és ott élt 1802-ben bekövetkezett haláláig. A felszentelt rendtagok káplánként helyezkedtek el. A prépostság javait a vallásalaphoz csatolták, fölöttük a királyi helytartótanács rendelkezett. Felügyeletét a Csornán lakó provisor gyakorolta, aki a Pannonhalmán lakó prefektusnak volt alávetve. A csornai provisor mellé több tisztviselõt is beosztottak. A prépostsági levéltárat a gyõri székeskáptalanba vitték, így megmenekült az 1790. június 24-én kitört tûzvésztõl, melyben a prépostsági épületek is leégtek és a templom súlyos károkat szenvedett.
A magyar nép nem nyugodott bele II. József meg nem indokolt intézkedéseibe. A megyei közgyûlések jegyzõkönyvi határozatokban követelték a szerzetesrendek visszaállítását. II. József 1790. február 20-án bekövetkezett halála után utóda, II. Lipót április 7-i leiratában ígéretet tett arra, hogy "a törvényesen befogadott szerzetesrendeket visszaállítani atyai gondja közé számítja". Ígérete beváltásában 1792-ben március 1-én bekövetkezett halála megakadályozta. Utóda I. Ferenc (1792-1835) lett, akinek uralkodását hosszú ideig a francia háborúk kötötték le. Csak a lunevillei békekötés után gondolhatott Magyarország belsõ ügyeinek rendezésére.
I. Ferenc megundorodva a francia forradalom túlzásaitól, anyagi és erkölcsi rombolásaitól, az eltörölt rendek visszaállításában ismerte fel azt a munkaerõt, amely az új nemzedéket a valláserkölcsi eszmék hatása alatt az élet békés polgáraivá neveli. Felszólította tehát a nádort, hogy a helytartótanács kebelében alakítson Országos Bizottságot, melynek feladata a szerzetesrendek visszaállításának módozatait megállapítani, azokat részleteiben kidolgozni s a kész tervet a király elé terjeszteni. A bizottság az 1801. év végére a munkával elkészült. A budai helytartótanács 1801. november 25-i levelében Kiss János csornai rendtagot Budára hívta a nádorral való tárgyalásra. Hasonló meghívást kaptak a jászóvári premontreiek, valamint a bencések és a ciszterciek is.
A tárgyalásra december 15-én került sor. A bencések ügyének intézése után a bizottság a premontreiekre tért át. A nádor felolvastatta a premontrei rend visszaállítását elhatározó királyi leiratot, kifejtette annak szükséges voltát és kész tervet terjesztett elõ. A terv szerint a rendnek az országban két prépostsága lesz: a jászói és a csornai. A jászóival egyesíteni kell a leleszi és a váradhegyfoki prépostságokat, a csornaival pedig a türjei, a jánoshidai és a horpácsi prépostságokat. A rend hat év múlva köteles lesz a számára kijelölt gimnáziumokban az ifjúság nevelését saját rendi tagjaival megkezdeni. A rend birtokai jövedelmébõl köteles az iskolákat fenntartani, a tanárokat lakással, élelemmel ellátni.
A részletekre vonatkozó tárgyalások 1802. elején fejezõdtek be. I. Ferenc 1802. március 12-én kiadta a Diploma restabilitionis-t, a visszaállítási okmányt, melynek értelmében a bencés, a premontrei és a ciszterci rendet visszaállítja régi jogaiba. Egyúttal pontosan meghatározza azokat a kötelezettségeket is, amelyek a visszaállításból az egyes rendekre háramlanak. A király ugyanakkor külön oklevélben Harsányi Istvánt nevezte ki csornai préposttá.
A visszaállítási oklevél fontosabb pontjai a következõk: A Csornához csatolt prépostságok között nem említi a horpácsit, ez egyébként is csak címet jelentett. A rendi gimnáziumokat Szombathelyen és Keszthelyen jelöli ki. Ez utóbbit a rend a soproni helyett kapja, melyet már korábban a bencéseknek utaltak ki. Amíg a leégett csornai rendházat föl nem építik, a csornai prépost a rendtagokkal együtt lakjék a türjei rendházban.
Március 30-án a helytartótanács terjedelmes leiratot intézett Harsányihoz. Ebben részletesen meghatározza a visszaállítás feltételeit és azokat a terheket, melyeket a rendnek vállalnia kell. A leirat fõbb pontjaiban megegyezik a visszaállítási okmánnyal és azt kiegészíti. Ebbõl idézzük az alábbi pontokat: A rend kötelessége a fenntnevezett gimnáziumok tanári karát saját jövedelmébõl úgy ellátni, hogy szolgálatuk a hívõ népnek is lelki hasznára legyen. A prépostok kötelesek a szerzetesek számát folyamatosan növelni, mégpedig olyan mértékben, hogy mind az istentisztelet szertartásainak pontos elvégzésére, a konvent tekintélyének növelésére, mind pedig a gimnáziumi ifjúság nevelésére elegendõ számban álljanak rendelkezésre. A gimnáziumokban lévõ tanárokra és az igazgatóra vonatkozólag további királyi rendelet jelenik majd meg. A szerzetesek feladata az ifjúság tanítása. A prépost tehát úgy nevelje és képezze ki õket, hogy a magasztos célnak megfeleljenek. Ezért, valamint a rend nagyobb hasznára Õfelsége úgy intézkedett, hogy a növendékek csak a szerzetesi fogadalomhoz elõírt 21. életévük betöltése után tehetnek fogadalmat. A premontrei rend felmentetik a vallásalapnak fizetendõ évi járulék alól.
Harsányi Istvánt 1802. április 25-én Pirer József tinniniai felszentelt püspök, gyõri nagyprépost, mint királyi megbízott iktatta be a préposti méltóságba, a környezõ vidék nagyszámú elõkelõségének jelenlétében. Az új konventet öt régi rendtag alkotta. Szentmiklósy László és Kiss János csornai, Armpruszter Izidor és Tenkovics Kristóf türjei rendtagok voltak a feloszlatás elõtt, míg Jánoshidát maga a prépost, Harsányi István képviselte.(43)

A prépostság épülete, amely mai formáját az 1802. évi visszaállítás után kapta

Az 1989. évi visszaállítás

A második világháború befejezése után a prépostság helyzete egyre nehezebbé vált. Az 1945. évi földreform következtében elvesztette birtokait, csak 100 hold föld maradt meg tulajdonában. Az iskolareform a nyolcosztályos gimnáziumokat kettéválasztotta, az alsó négy osztályt az általános iskolához csatolták, csak a felsõ négy osztály maradt továbbra is gimnázium. A nehézségek ellenére újult erõvel indult meg a munka és 1947-ben a rend új, immár harmadik gimnáziumát indította Csornán. Az iskolák 1948. évi államosítása során a rend elvesztette iskoláit. A rendtagok akkor a lelkipásztori munka vállalásában találtak új feladatot.
1950-ben a rend a mûködési jogát is elvesztette. Június hónap folyamán a rendházakban talált rendtagokat internálták és csak szeptemberben engedték õket szabadon. Ekkor, 1950. szeptember 7-én jelent meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 34. számú törvényerejû rendelete, mely Magyarországon a szerzetesrendek mûködési engedélyét megszüntette. Csak a visszaadott nyolc gimnáziumban tanító szerzetesek: a bencések, a piaristák és a ferencesek, valamint a Kalocsai Iskolanõvérek mûködhettek tovább, annyi rendtagot tartva meg, amennyi a 2-2 gimnáziumuk tanári karához szükséges volt.
A rendelet a csornai prépostság tagjait is szétszórta. A külföldre menekültek 1961-ben a kaliforniai Orange-ban új és azóta virágzó apátságot alapítottak. Az itthon maradottak próbáltak elhelyezkedni, ki hol tudott, mint lelkipásztorok, tanárok, segédmunkások. A betegek és idõsebbek rokonaiknál, ismerõsöknél húzták meg magukat, majd a késõbbiekben szervezett egyházi szociális otthonokban nyertek elhelyezést.
A négy évtizedes kényszerszünet végén, az 1950. június 1-én élt 61 csornai rendtagból az 1989. évi újrakezdést már csak 23 érte meg. Közülük 7 az Orange-i Szent Mihály apátság (új Csorna) tagja lett, 16 maradt meg csornainak.
Az 1950. évi 34. sz. rendelet hatályon kívül helyezésével, 1989-ben megkezdõdött a szerzetesrendek újjászervezõdése. Csornán az újraindulás elsõ nyilvános eseménye 1989. augusztus 13-án következett be, amikor a Premontrei Rend generális apátjának és a Csornai Prépostság számos rendtagjának jelenlétében megtörtént negyven év után az elsõ novicius beöltözése. A beöltöztetést Mester Alderik rendtag végezte, akit a generális apát elõzõleg a prépostság moderátorává nevezett ki.
A következõ évben, 1990. június 12-én Csornán a Jézus Szíve Plébánia tanácstermében apátválasztásra gyûltek össze a rendtagok. Marcel van de Ven generális apát jelenlétében egyhangúlag apáttá választották dr. Horváth Ödön Lóránt gyõri teológiai tanárt, a rend tagját, aki már az 1988-ban Steinfeldben megtartott generális káptalanon is képviselte a csornai rendtagokat. A generális apát a választás eredményét megerõsítve köszöntötte a rend legújabb apátját, aki a történelmi hagyományt megõrizve továbbra is megtartja a csornai préposti címet. Az apáti benedikálást a hagyományos ünnepélyes keretek között dr. Pataky Kornél gyõri megyéspüspök végezte a prépostsági templomban, 1990. szeptember 6-án. Ugyanaznap délután Csornán, a Rábaközi Mûvelõdési Egyesület ülésén hangzott el az a rendtörténeti elõadás, mely a jelen tanulmány alapját képezi.

Jegyzetek:

(1) A tanulmány eredetileg a MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV 1994/1-es számában jelent meg. Rövidített változatát az évkönyv szerkesztõsége és a szerzõ engedélyével közöljük.
(2) KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1988. I. 342. - VAS József: Csorna nevének eredete. Magyar Nyelv (= MNY). 1971. szept. 347-353. - KNIEZSA István: Magyarország népei a XI. században. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. Bp., 1938. II. 426.
(3) MOÓR Elemér: A rábaközi Csorna helynév eredetének kérdéséhez. MNY. 1973. szept. 351-352. - VAS József: Még egyszer a Csorna név eredetérõl. MNY. 1974. jún. 211-212.
(4) GYÕRFFY György: A magyarság keleti elemei. Bp., 1990. 175, 186.
(5) VAS J., i.m. 349.: "Gombocz Zoltán (MNY. XX. 24.) ...kimutatta, hogy a Súr név besenyõ-török eredetû, mert "Sur, Suur" azonos a besenyõ Èur névvel."
(6) Magyar Országos Levéltár (MOL) DL. 127.
(7) MOL DL. 142.
(8) MOL DL. 1027.
(9) MOL DL. 301.
(10) MOL DL. 420.
(11) Sopron Vármegye Története. (Szerk.: NAGY Imre) Oklevéltár (=S.O.) I. 44.
(12) HORVÁTH Antal: A csornai Konvent hiteleshelyi mûködése. Keszthely, 1943. 5.
(13) S.O. I. 113.
(14) Hazai Okmánytár (=H.O.) I-IV. Gyõr, 1865-1873. VI-VII. Bp., 1876-1891. (Szerk.: NAGY Imre, PAUR Iván, RÁTH Károly, VÉGHELYI Dezsõ) M. VIII. 12. In: MATICS Döme: A Csornai Premontrei Prépostság története 1180-1526. Keszthely, 1912. 14.
(15) PÉTERFFY, Carolus: Sacra concilia... Posonii, 1741. II. 6, 21, 22.
(16) H.O.L. 13. In: MATICS i.m. 14.
(17) S.O. II. 386.
(18) H.O.L. 23. In: MATICS i.m. 14.
(19) BACKMUND, Norbert: Monasticon Praemonstatense. Straubig, 1949-1956. III. 397.
(20) Uo. I. 16., III. 413.
(21) Uo. III. 445-446.
(22) Uo. I. 18., III. 446.
(23) MOL DL. 127.
(24) HORVÁTH, Antonius: De Primordiis Circariae Hungaricae Ordinis Praemonstratensia. XIII. (1937) 54-62. - Uõ.: De fundatione Praepositurae Grabensis (Garáb) in Hungaria. IV. (1928) 85-88. - HORVÁTH Antal: A csornai Konvent i.m.
(25) HUGO, Ch. L.: Sacri Ordinis Praemonstratensis Annales. Vol. I-II. Nanceii, 1734/36.
(26) OSZVALD Ferenc: Adatok a magyarországi premontreiek Árpád-kori történetéhez. Mûvészettörténeti Értesítõ. 1957. 2-3. 231-254.
(27) Gyõregyházmegyei Almanach. Gyõr, 1968. 3, 27.
(28) KOZÁK Károly: A jánoshidai rk. templom, volt premontrei prépostság régészeti kutatása (1970-1974). Jászberény, 1974. In: Jász Múzeum Jubileumi Évkönyve. 277-294. - Uõ.: A premontreiek építkezései Gyõr-Sopron megyében a XII-XIII. században. In: ARRABONA. 15. Gyõr, 1973. 125-145. - Uõ.: Jánoshida. Plébániatemplom. Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára. 195. Bp., 1985.
(29) GOOVAERTS, Léon: Ecrivains, artistes et savants de l`ordre de Prémontré. Bruxelles, 1899. Premiere livraison. 22.
(30) B. GRASSL - TÓTH Péter: A premontrei rend szentjei. Bp., 1941. 85. A polabokat a breviárium latin szövege vendeknek nevezi: "Enixe apud Wendos praedicavit, quorum multos ad fidem adduxit." Liturgia Horarum. Proprium Officium Ordinis Premonstratensis. 1984. 25.
(31) Catalogus Ordinis Premonstratensis. 1989. Tongerlo, 1989. 5-7.
(32) PÓR Antal: Az Osl nemzetség története a XIII. és XIV. században. Bp., 1891. BELITZKY János: A Csornai Premontrei Prépostság alapítása és birtokszerzeményei a nemzetségi kegyuraság korában. In: REGNUM Egyháztörténeti Évkönyv. 1936. I. 61-86.
(33) GIMES Endre dr.: Csorna. Útikalauz. Bp., 1973. 32.
(34) LAIRUELZ, S. de: Optica Regularium. Pont a Mousson, 1603.
(35) S.O. I. 21.
(36) HORVÁTH A.: A csornai konvent i.m. 3-16.
(37) Így pl. 1281-ben János pap volt a Szent Ilona templom "parochiális presbytere". MOL DL. 1110.
(38) Szent Norbert Emlékkönyv. Bp., 1934. 83. 127. sz. jegyzet.
(39) HORVÁTH A.: A csornai konvent i.m. 1-31.
(40) Türje, Rajk, Mórichida
(41) HORVÁTH A .: A csornai premontrei i.m. 8.
(42) HORVÁTH A.: A csornai premontrei i.m. 23. - KOVÁCS Imre: A türjei Premontrei Prépostság története. Zalaegerszeg, 1991. 100-103.
(43) Uo. 145-150. - FLECK Imre Sebõ: A Csornai Prépostság visszaállításának története és a rendi konszolidáció kora. 1802-1820. Kézirat. 1-17.