"S mily sokan vagyunk.
Millió picike asszony
Sír itthon a párja után, méri gyötrõdve
az idõt,
Ír bíztató levelet és könnyje zilálja
betûjét"
(Kaffka Margit)
Pongrácz Antalné (1) egy volt a "millió picike asszony közül, aki az elsõ világháború idején itthon várt, aggódott és bíztató leveleket írt a fronton harcoló férjének. Leveleiben beszámolt a család, a falu életérõl. Írt vágyairól, félelmeirõl, az újságok híreirõl, a rekvirálásokról és az idõjárásról is. Pongrácz Antal (2) a leveleket megõrizte és hazahozta a frontról.
"D.J.K. mi ame (3)
Kelt levelem 1917. oktber 30-án.
Szeretett kedves férjem! Tudatom vele, hogy levelét megkaptam.
Nagyon nyugtalan voltam. Nem tudtam felõle semmit kedves férjem.
Tudatom vele, hogy egészségesek vagyunk, melyet magának
is tiszta szívbõl kívánunk.
Kedves férjem, tudatom vele, hogy elvetettünk mindent, amit akartunk.
Esõ is volt gyakran. Most 29-én is volt jó esõ,
evvel kikelnek a vetések. Mán a Laposon a rozs szépen kikelt.
Kedves férjem, amióta itthon volt, a gyerekek igen sokat emlegetik.
A kislánya mindig azt mondja, ha valamit eszünk, hogy ugye édesanyám
többet nem eszünk, mer ez köll édesapámnak, ha
hazagyün. Nem múlik el egy nap, hogy meg nem emlegetjük. Csak
az a nagy fájdalom, hogy ilyen messze vagyunk egymástól.
Talán soha sem lesz ennek a rossz világnak vége. Kedves
férjem, az állatokat kérdezte, nincs semmi bajok. A csikónak
sem, pedig igen rossz a takarmány. Kedves férjem tudatom, hogy
a rablóktól nagyon félünk, mert hon egyik, hol másik
faluban rabolnak. Ez rettentõen bánt. Sokszor még aludni
sem tudok. Isten vele és mivelünk."
"D.J.K. mi ame
Kelt levelem 1917. november hó 27-én
Kedves férjem, én igen nyugtalan vagyok, hogy nem érte-e
valami baj, mert én mindig igen rosszakat álmodom. Írjon,
ha teheti többször, kedves férjem. Bíz idehaza nem igen
jó újságok vannak, mert ma délelõtt 11 órakor
tûz volt nálunk. A Németh Antalnál meggyulladt a
kazal. El is ígett neki minden takarmánya, szalmája. Kedves
férjem, tudatom, hogy Csécsényben megint rablók
voltak. Az egylet boltot akarták kirabolni. Kibontották a falat,
ott akartak bemenni, de nem sikerült nekik. Nígyen voltak, egy szentmihályi
is volt közöttük, éppen ezt fogták meg. Az X-nek
az az egeres pofájú fia volt. Kedves férjem tudatom, hogy
a jegyzõ most rekvirál minálunk. 12 mázsa búzám
volt még, abból vett el 6 mázsát. Rozs volt bevallva
250 kg, abból 50 kilót hagyott élni. Mosott búza
azon túl van öt zsákkal. Én rozsot többet nem
õrletek. Árpát nem vitt el. A jegyzõ igen kegyes,
nem jár ház sorában, hanem a masina céduláról
tudja, hogy kinél van. Akik cédula nélkül adták,
azok most bajban vannak, mert cédula nélkül nem lehet sem
eladni, sem venni. Kedves férjem tudatom, hogy édesapám
mostanában mindég beteges, alig lehet vele bírni. Nem tudom,
hogy mi lesz vele. Kedves férjem, a háború felõl
elég jó híreket hallani. Azt mondják itthon, hogy
az orosz fronton fehér lobogók lobognak. Az olaszt igen hajtják.
Ha azt legyõzik, akkor talán ebben az évben vége
lesz a háborúnak. Írjon felõle, hogy ott mi újság
van. Itt megint szedik a hetedik hadikölcsönt.
Isten vele és mivelünk. Maradok hû párja a hideg sírig.
A kislánya mindig várja. Mondja, hogy ugye édesanyám
estére megint hazagyün édesapám és hoz ómát."
"D.J.K. mi ame
Kelt levelem 1917. deczember hó 4-én.
Szeretett kedves férjem! Tudatom vele, hogy hála a jó Istennek,
egészségesek vagyunk, melyet magának is kívánunk
a jó Istentõl.
Kedves férjem írjon többször, ha teheti, mert ha nem
ír, akkor azt gondolom, hogy valami baj érte. Tudatom vele, hogy
itthon az újságok azt beszélik, hogy meglesz az orosznál
a különbéke, talán karácsonyra. Ezért
mindenki nagy örömben van. Mindenki várja, hogy mi lesz most.
Mert az orosznak a szövetségesei, a mi ellenségeink hallani
sem akarnak a békérõl, de az oroszoknál is csak
a szocziálista kormány, de azt még el is kergethetik, mint
a többit, így nem biztos, hogy béke lesz, amit pedig már
annyira várunk. Most mondja az újság, hogy áll a
béketárgyalás, hogy mi lesz, azt csak a jó Isten
tudja. Tudatom vele kedves férjem, hogy itthon igen hamar begyütt
a tél. Leesett a hó 3-án, igen hideg van, hordja a hót
a nagy szél. A váluban maradt a víz, fejszével köllött
kivágni. Fát vettünk Patonán. Most hordjuk haza a
töltésen. Majd elvisz bennünket a szél. Még két
kocsira való ott van. Egy ölet 90 forintér vettünk.
Egy darabig eltüzelünk vele, aztán majd valamerre fordul ez
a rossz világ. Kedves férjem, tudatom vele, hogy a marháink
most vannak szájfájásban, a tehén igen nehezen gyógyul.
Meg azóta nem tudjuk használni a tejet.
Kedves férjem Istven vele és velünk. Imátkozunk érte,
hogy a jó Isten segélje mentõl elõbb haza erõben,
egészségben. Ha látná, mikor este négyen
vacsorázunk. Az árva családjai minden evéskor megemlegeti,
mert mindenik gyerek a székire akar ülni, ahol maga szokott enni.
Maradok hû párja a sírig. Mindnyájan csókoljuk."
"D.J.K. mi ame
Kelt levelem 1917. deczember hó 20-án.
Mért nem ír többször? Úgy is tudhatja, mennyire
várjuk. Kedves férjem, én megírtam, hogy a rekvirálás
megvolt. Megírtam már, hogy mit visznek el, meg mi maradt. Azt
is, hogy tûz volt nálunk. Hogy megkapta-e azt a levelet, írja
meg, mert nem ír felõle semmit. Kedves férjem, itthon igen
hideg van. A Rába befagyott. Van sok hó. Itthon az a hír,
hogy az orosz nem akar többet harcolni. Írta kedves férjem,
hogy a lovakat beaférulták. Hát hova tették a lovakat?
Talán elszállították õket? Kedves férjem,
boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk neki mindnyájan,
de igazából boldog csak akkor lehetne, ha együtt töltenénk
el az úr Jézus születésnapját. Bárcsak
az úr Jézus születése hozná meg a boldog békességet
az emberi nemzetnek. Most kedves férjem igen mondja mindenki, hogy az
orosszal meg a románnal meglesz a különbéke. Minden
nap azt gondolom, hogy ír majd valahonnan, hogy hazagyünnek. Az
volt az újságban, hogy a földmûveseket hazabocsájtják,
meg az öregeket is. Isten vele! Kívánom, hogy nemsokára
megláthasson bennünket. Csókoljuk minden."
"D.J.K. mi áme
Kelt levelem 1917. deczember hó 30-án.
Szeretett kedves férjem...
A vonatok nem tudtak közlekedni a nagy hó miatt. Idehaza igen sok
hó esett. 26-án délután kedzdõdött,
esett két nap. Úgy köllött bennünket kibontani.
Az udvaron a hó szinest van az ablakkal. A faluból nem lehetett
kimenni, mig utakat nem bontottak. Írja kedves férjem, hogy a
csomagot megkapta, de azt nem írja, hogy megvolt-e benne minden, amit
írtam.
Mit küldjek még, azt írja meg. Írja kedves férjem,
hogy azt mondta a tûzmester, hogy hamarosan elbocsájtják
az idõsebbeket. Idehaza is beszélik, de az újságunk
nem gyütt meg a nagy hó miatt. Ha benne lesz, akkor igaz lesz a
hír. A jó Isten adná, hogy mentõl elõbb meglenne.
Azt a napot megünnepelném, ameliken hazagyün. Kedves férjem,
tudatom vele, hogy a Makkos Gábornak újév napján
köll bevonulni, de többieknek nem, mert meg van nekik hosszabbítva
egy hónappal. Babotról hat fölmentettnek köllött
elmenni.
Kedves férjem, itthon az az újság, hogy a postáslegényt
kicsinyben, hogy agyon nem lütték. Úgy történt,
hogy a Jóska hordta a postát késõ este. Az Sz. B-hoz
is beköszöntött, hogy meggyütt az újság, azok
meg azt gondolták, hogy rabló. Nem szóltak neki, csak rálüttek
kettõt. A Jóska elájult szegény. A feje tetején
a hajával együtt a bõrt mind levitte a lüvis. A neszre
sokan összefutottak. A Jóskát fölmosdatták és
elvezették haza. Kedves férjem, a disznó még nem
malacozott meg. A marhák má meggyógyultak. A tehén
azóta nem ad tejet. Kérdezi kedves férjem a lovakat. Bizony
elég soványak, pedig minden nap kapnak abrakot, este és
reggel. 7 zsák rozsot összekevertem pelvával. Széna
nincs. Én is jobb szeretném, ha jobbak volnának. Kedves
férjem, a disznót most akarjuk újév után
levágni. Bár csak maga ölhetné meg, akkor jobb ízüt
enném belõle, mint így. Már két éve
elment. Jó lenne, ha hazagyühetne. Isten vele és velünk.
Csókoljuk mindnyájan."
"Kelt 1918. január hó 10-én.
Szeretett kedves férjem...
Ha ezt a levelem megkapja, legyen szives írjon, hogy mi történik
ott velük, gyühetnek haza, vagy viszik õket máshova.
Tud felõle valamit? Ha csak teheti, írjon. Kedves férjem,
tudatom, hogy idehaza megint igen sok hó esett. Igen hideg van. Még
a jó Isten evvel a sok hóval is kínoz bennünket. Kedves
férjem, tudatom vele, hogy akik ezerkilencszázban születtek,
azoknak a jegyzõnél jelentkezni kölött, mert megsorozzák
õket. Tudatom, hogy a nagyobbik disznót is megöltük.
Elég jól meghízott. Lett hetven icze zsír. Hús
is lett szépen, csak a legnagyobb baj, hogy nem együtt fogyaszthatjuk.
Arról is tudatom, hogy a rekvirált búzát 8-án
vittük el Enesére. Hat mázsát huszonkét forint
huszonötér mázsálják. De az ára még
nincs kifizetve.
Kedves férjem, tudatom, hogy megint rekvirálnak, de még
nem tudni, hogy mikor, de már a bíróknál ott a papír.
Tudatom arról, hogy a gépésznek nem köllött elmenni.
Megint föl vannak mentve márciusig, de csak a sokoróaljai
járásban, máshol nem. Kedves férjem, ott mit hallani,
lesz-e béke a ruszkiva, vagy nem. Idehaza az egyik újság
megvígasztal bennünket, a másik meg-szomorít. Mindenki
csak azt mondja, hogy még nem lesz vége. Mindig azt álmodom,
hogy hazagyün.
Mindenben maradok hû párja a sírig."
"Kelt levelem 1918. január 21-én
Szeretett kedves férjem...
Írta, hogy küldjek egy kis hazait. Én ma adtam föl két
csomagot. Az egyik egy kenyér, a másikban van szalonna, préshurka,
kolbász, 16 pogácsa, 3 pakli dohány. Több dohányt
nem tudtam küldeni, mert nem kapni. Nem tudom kedves férjem, hogy
mikor kapja meg ebben a megbolondult világban. Az egész országban
nagy lázadások vannak. Minden munka szünetel. Az emberek
egymást ütik, vágják. Nehéz napokat élünk.
Minket idehaza a rekvirálással gyötörnek. Éppen
ma kezdõdik nálunk. A jegyzõ nem vádolta el, most
katonák rekvirálnak. Kedves férjem, tudatom, hogy igen
jó idõk vannak. Mintha március volna. A hó mind
elolvadt, de még a jég is. Kedves férjem, tudatom vele,
hogy a disznó megmalacozott. Van neki 8 malaca. Kedves férjem,
most még a vonatok is sok helen megálltak a sok lázadás
végett. Gyõrben is igen nagy volt a zavargás. Semmit nem
lehet kapni. Minden be van csukva. Mindenhova viszik a sok katonát. Kedves
férjem, azt mondják itthon, hogy az orosz megint újra akar
támadni. Írja meg, hogy mit tudnak felõle. A Bölöndi
Antal itthon volt. Segített fát vágni. Édesapámat
igen bántja az, hogy akinek ennyi birtoka van, mint magának, azok
mind itthon vannak, csak éppen maga katona. Mindég azért
szidja, hogy amíg itthon volt, nem látott a sorsa után,
mint más. Akik azóta válnak be, ahol nincs segítség,
mind maradhatnak otthon. Hát ilenekkel szidja.
Isten vele és velünk."
"D.J.K. m. á.
Kelt levelem 1918. január hó 30.
Szeretett kedves férjem...
Maga azt írja kedves férjem, hogy egész nyugtalan, hogy
nem kap tõlem levelet. Én is így vagyok, ha soká
kapok levelet. Én írok úgy mint máskor, de nem megy
oda rendesen. Kedves férjem, tudatom, hogy igen ködös idõk
vannak. Egy hét óta nem látjuk a napot, de hideg nincs.
Sok helen szántanak. Holnap megkezdjük a gané hordását
a malom elejébe. Kedves férjem, tudatom, hogy mindenhol sztrájkoltak.
Budapesten sok ember lett az áldozat. Majd február 15-én
megint tüntetnek a békéért. Ha még soká
nem lesz béke, úgy lesz, mint az orosznál. Kiüt a
forradalom. Minden nap rosszabbat élünk. Kedves férjem, ha
még vége nem lesz a háborúnak, hazagyühet-e
tavaszra? Bár csak gyühetne egész szabadságra. Mindig
erre kérem a jó Istent. Kedves férjem, mindenki azt mondja,
ha az orosz megköti a békét, akkor az idõsebbeket
hazaengedik. Már csak hozná el a jó Isten azt az órát
mihamarább. Szappant nem lehet kapni sehol. Nekem Koroncóról
hoztak 11 koronáért 50 db-ot. Most nem búsulok, hogy mivel
mosok. Ha a kis Rozinak adja a postás a levelet, akkor má messzirõl
kiabálja, hogy idesapám küldte, még csókolja
is a levelet. Isten vele és mivelünk."
"Kelt levelem 1918. márczius 31.
... Kedves férjem, tudatom vele, hogy idehaza igen jó idõ
volt. Januárban, februárban, márcziusban is egészen
25-ig, de azóta olyan rettentõ hideg van, hogy a tél közepén
nem volt olan hideg, mint most. Az árpa is lefagyott, hogy mi lesz velek,
azt nem tudni. Még a Rába is befagyott ott, ahol kevés
víz volt benne.
... Kedves férjem, tudatom, hogy ezt a levelet Gyõrben adom fel.
Április elején megyek egy fogolért."
...
"D.J.K. mi. á.
Kelt levelem 1918. április hó 17-én.
Szeretett kedves férjem ...
Írja, hogy irassak egy kérvényt a szabadság végett.
Már voltam a jegyzõnél, de nem lehet vele beszélni,
mert igen el van foglalva a rekvirálással. Kedves férjem,
jó volna, ha írna neki maga is egy kérvényt, mert
a jegyzõ igen sokra böcsüli, ha valaki ír neki. Kedves
férjem, tudatom vele, hogy megint rekvirálnak, de most nem csak
élelmet, hanem húst, zsírt, fehér ruhát.
Aki eldugja, azt 600 korona megfizetésére kötelezik és
hat hónapra elzárják, ha megtalálják nála.
Minden nap várjuk õket. Majd ránk rohannak és megfosztanak
bennünket mindentõl. Kedves férjem, tudatom vele, hogy hála
a jó Istennek, volt nálunk jó hasznos esõ. Most
majd kikel a zab, mert az esõ jól belemosta. A lucernák,
a vetések igen kövérek. A vetések mindenhol jók.
Az árpának sem ártott a fagy, mind kinõttek. A ganét
a russzki kihordta a Pótlékba, most meg a fát vágja.
A Tajtovából kiégették a sok nádat.
Kedves férjem, tudatom, hogy a tehén szerencsétlenül
borjazott. A borjú elpusztult, de én oka nem vagyok neki, nem
tehetek róla.
Isten vele és mivelünk. Csókoljuk mindnyájan. Maradok
hû párja a sírig."
*
Még ki sem heverte az ország az elsõ világháború iszonyatát, amikor újabb rettenet vette kezdetét. Pongrácz Sándor (4) aggódó édesanyjának címezte leveleit, tábori lapjait. Több mint ötven év elmúltával is torokszorongató érzés az ellenõrzött lapok sorainak olvasása.
Részletek Pongrácz Sándor Don-partjáról küldött lapjaiból:
"A termésrõl írjanak"
"Amerre mi vagyunk úgy néz ki a határ, mind nálunk
április végén. Itt még nincs a rozsnak feje. Írjanak
mindenrõl. Milyen termés lesz?"
(1942. V. 29.)
"Mire a lapomat megkapják, már biztosan javában folyik
az aratás. Írják meg, hogyan aratnak. Ki lesz a marokszedõ,
a kötözõ."
(1942. VI. 26.)
"Milyen idõjárás van odahaza? Szeretném látni
az otthoni búzakalászt. Írják meg, milyenek voltak.
Hány kereszt lett mindenbõl."
(1942. VII. 11.)
"Itt most kezdenek szõkülni a mezõk. Írják
meg, odahaza hogy fizet a gabona."
(1942. VII. 23.)
"Itt még mindig nem aratnak. Valahányszor ránézek
a gabonára, annyiszor otthon vagyok gondolatban. Írják
meg milyen volt az aratás. Kivel arattak. Ha csépeltek, hogyan
fizettek."
(1942. VIII. 27.)
"Szõlõ lesz-e? Talán mire a szõlõ érik
én is hazamehetek."
(1942. VIII. 24.)
"Hogy áll az õszi dolog? Lehet vetni? A búcsú
hogy múlt el?
Nekünk megkezdõdött a szabadság, de lehet két
évbe is kerül, mire mindenkire rákerül a sor.
Nagyon félek a téltõl."
(1942. X. 10.)
"Szeretném tudni, hogy állnak az õszi munkával.
A vetés megvan-e már? A szõlõ felõl meg nem
is írtak. Mennyi lett? És lett-e sok bor? Tegyenek ám el
belõle nekem is!
Úgy terveztük a Németh Sanyival, hogy elõször
a saját borunkból fogunk majd otthon inni, csak azt nem tudjuk
még, hogy mikor. De bízom abban, hogy nemsokára hazamehetünk."
(1942. X. 27.)
"Sokat gondolok haza "
" Nagyon aggódhatnak miattunk. Hát csak imátkozzanak
értünk, hogy olyan egészséggel térhessünk
haza, mint amilyennel eljöttünk."
(1942. V. 4.)
"Innen a messzi Oroszországból sokat gondolok az otthoniakra.
Otthon van jó tej, sült tészta, amit nagyon szeretek és
itt egyáltalán nincs. Néha még a sörre és
a borra is gondolunk. Erre az sincs."
(1942. V. 22.)
"Sokat gondolok haza. Hej, de jó volna sült tésztát
enni! Túrós lepényt meg rétest. A jó Isten
egészséget adjon, majd csak megleszünk. Mi, akik együtt
vonultunk be, hála a jó Istennek egészségesek vagyunk
minden. Mondják meg a szüleiknek. Sokszor beszélgetünk
együtt és tervezgetjük a jövõt, természetesen
csak úgy, hogy ha szerencsésen hazamehetünk."
(1942. V. 29.)
"Írják, hogy színdarab is volt nálunk, és
zászlószentelés. Szerettem volna én is ott lenni,
de talán a jó Isten majd szerencsésen hazasegít.
Nagyon sokszor gondolok arra, hogy mit is csinálhatnak, mit dolgozhatnak
éppen. Sokszor közösen találgatjuk."
(1942. VI. 14.)
"Gondolatban minden nap otthon vagyok. Majdnem minden éjjel haza
álmodom. Nagyon hiányzik édesanyám!"
(1942. VII. 11.)
"Már nagyon szeretnék hazamenni. Aki nem próbálta,
nem is tudja elképzelni milyen élet is ez.
Meggyógyultak már az állatok? Az Imre adja el az ökröket
és vegyenek lovakat. Azokkal talán könnyebb lesz. Mi újság
otthon? Van-e sok bevonuló? Édesanyám, szeretném
ha már maga adna nekem ebédet."
(1942. VIII. 31.)
"Írják, hogy disznóölés volt odahaza.
Bizony nekem is jó lenne már egy kis hazai pecsenye. Istenem,
de szívesen dolgoznék én is odahaza. Bízom a jó
Istenben, hogy rövidesen eljön az az idõ is. Ha hazamegyek
elmondom, hogy mi mindenben volt részem. Csak annyit mondhatok: boldog
ember az, aki mindezt elkerülheti."
(1942. IX. 17.)
"Szívesen leszerelnék már, 1 év meg 6 hónap
már nagyon sok volt. Milyen jó volna egy kis békés,
nyugodt élet. Itt folyton izgalomban élünk. Hiába,
nekünk tûrnünk kell."
(1942. X. 6.)
"Nagyon furcsa világ ez a háború. Nincs jobb élet
a békés, boldog polgári életnél, még
ha nélkülözni kell is."
(1942. X. 7.)
"Hazaküldtem a zsoldomat. Okvetlenül írják meg,
ha megkapták."
(1942. XII. 22.)
"Mit küldjenek"
"Fogytán van a tábori lapom. Küldjenek borítékban
zöld tábori lapokat. Gyõrben lehet kapni. Írják,
hogy én mindig olyan egyformán írok. Ezen ne csodálkozzanak,
mert innét nem lehet mindent megírni. Ha lehetne, akkor bizony
volna mit írnom."
(1942. VII. 31.)
"Küldjenek fényképeket, olyant, amin mindnyájan
rajta vagyunk."
(1942. VIII. 15.)
"Itt ha nincs cigarettám 20 db-ért kell adnom 5 pengõt
érõ márkát, viszont ha hazulról küldenék,
akkor otthon 150 db-ot is kapnának ezért a pénzért.
Küldjenek cigarettát, mert akkor sokkal több pénzt tudok
én is küldeni. Most majd 70, vagy 80 pengõt megint el tudok
majd küldeni. Nekem itt nem kell pénz."
(1942. VIII. 18.)
"Küldtem csomagszállítót, azzal küldhetik
a csomagot. Hogy mit küldjenek, azt nem is tudom, hisz csak 1 kilót
lehet küldeni, abba meg mit tehetnek. Egy kis trafik félét
és valami harapnivalót."
(1942. IX. 22.)
"Itt vannak a karácsonyi ünnepek"
"Azt gondoltam, hogy talán karácsonyra majd hazamehetek,
de most már ez nem olyan biztos. Talán .... Ha nem tudok hazamenni,
küldjék el nekem a Kálóczitól a karácsonyt
egy kis jó hazai kenyér formájában."
(1942. X. ?)
"Mikor ezt a lapot írom, otthon már várják
a szép karácsonyi ünnepeket. Mi is várjuk itt a Don
partján. Nem tudhatjuk még, hogy milyen lesz, de bízunk
abban, hogy a békesség ünnepe tényleg békésen
múlik el. Adja a jó Isten, hogy az új évben együtt
lehessek magukkal."
(1942. XII. 20.)
"Itt vannak a szent karácsonyi ünnepek. Bízom a jó
Istenben, hogy már hoz valami örömöt is nekünk."
(1942. XII. 22.)
"Karácsony napján /este/ írom ezt a tábori
lapot. Hála a jó Istennek, hogy a szenteste békésen
telt. Sokat gondoltam haza, az otthoni szentestére. Mi is felköszöntöttük
a kis Jézuskát. Karácsonyfát is állítottunk,
igaz csak úgy pusztán, mert nem volt mivel feldíszíteni.
Este 6 órakor karácsonyi énekeket énekeltünk.
A koszton is volt egy kis feljavítás."
(1942. XII. 25.)
"Boldog új évet kívánok! Az 1942. év
eltelt. Sok bánat és szomorúság volt benne. Bízzunk
a jó Istenben és kérjük, hogy a 43-as év hozza
meg a viszontlátást."
(1943. I. 1.)
Pongrácz Sándor sosem látta viszont hozzátartozóit ...
Özv. Pongrácz Antalné levelének töredéke:
" Dícsértessék az Úr Jézus szent neve!
Kedves testvér! Az Úr Jézus szent nevében igen szépen
megkérem, ha a fiamról valamit tudna ..."
(Megköszönöm Pongrácz Józsefnek, hogy hozzájárult édesanyja és testvére leveleinek közléséhez.)
Jegyzetek:
(1) Pongrácz Antalné sz.: Máté Erzsébet
(1883-1958)
Leveleinek címzése:
Pongrácz Antal KUK
Földkanonen Regiment N27 Batri no.1
Tábori posta: 644
(2) Pongrácz Antal (1872-1930)
(3) Dicsértessék a Jézus Krisztus, mindörökké
ámen
(4) Pongrácz Sándor (1909-1943)
Leveleinek címzése:
Szeretettel
Pongrácz Antalné
asszonynak
Rábaszentmihály Gyõr megye