Horváth József:
Egy rábaközi végrendelet 1804-bõl

Az utóbbi évtizedekben a végrendelet, mint történeti forrástípus iránti fokozódó érdeklõdésnek lehetünk tanúi; ezen állításunkat több tucatnyi forrásközlés illetve elemzõ tanulmány megjelenése bizonyítja. (1) Magunk elsõsorban a Gyõri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárában fennmaradt 17-18. századi testamentumok feltárásán dolgoztunk - az elõbbi század termésébõl itt õrzött mintegy ezer testamentumból 350 darabot teljes szövegével közzé is tettünk (2) -, de kitekintettünk néhány más levéltár - így Sopron, Pannonhalma, Mosonmagyaróvár, Veszprém - ilyen jellegû forrásaira is. Kutatásaink során tapasztalhattuk, hogy e gyûjteményekben a városi ill. mezõvárosi végrendeletek tömege mellett kisebb számban falun készültek is fellelhetõk: ezek különösen ritka értéket jelentenek a kutatás számára, hiszen a 17-18. századi falvak - ill. az itt élõ emberek - mindennapi életérõl alig tudunk még valamit.
Így fordult érdeklõdésünk a falusi végrendeletek felé: elõször hat darab 17. századi káptalanvisi testamentumot elemeztünk egy tanulmányban; (3) majd a Nyúlról fennmaradtak adatait dolgoztuk fel; (4) a 17. század második felébõl Kajárról fennmaradt négy végrendelet tartalmát pedig egy nagyobb tanulmányunk (5) egyik fejezeteként publikáltuk. Késõbb a 17-18. századi nyugat-dunántúli falusi végrendeletek legfontosabb formai és tartalmi sajátosságait egy elõadás keretében kíséreltük meg összefoglalni. (6)
A magyarországi végrendelet-forrásközlések és -feldolgozások jegyzékét áttekintve megállapíthatjuk: a falusi végrendeletekkel meglehetõsen keveset foglalkozott a korábbi kutatás. Érdekes viszont, hogy a ritka kivételek között éppen a Rábaközbõl említhetjük az egyik legkorábbi példát: Ráth Károly, Gyõr vármegye egykori fõlevéltárnoka már 1860-ban /!/ közzétette Zsebeházi Miklós 1608-ban, a Sopron megyei Németiben kelt végrendeletét. (7) E forrásunk tartalmilag is nagyon érdekes: megtudjuk pl. belõle, hogy Zsebeházi Miklós elõbb "az en nagy betegsegemben az Úr uachoraiahoz jarulwan" készítette el utolsó rendelését a "nemöthy biro" és tíz másik személy elõtt, akik között kettõ "asszonyi állat" is volt. Tanúnévsora tehát két szempontból is érdekes: egyrészt azért, mert általában 5-7 személy volt csak jelen a végrendelkezésnél; másrészt, mert asszonyok végrendeleti tanúként ezidõtájt - de még egy-másfél évszázaddal késõbb is (8) - csak ritkán fordultak elõ. Míg az a körülmény, hogy a testáló elõbb úrvacsorához járult, csak azután hívatta házához a tanúkat, egyszerre bizonyítja vallásosságát, valamint felekezeti hovatartozását, azaz protestáns voltát.
A 17. századból egyébként meglehetõsen kevés rábaközi végrendelet maradt fenn a Gyõri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárában. (9) Valószínûleg rábaközi Edui Horuat (azaz: Edvi Horváth) Márton 1644-ben kelt utolsó rendelése, melyrõl azonban a keltezés helye lemaradt: ebben ugyanis rendelkezik Edvén és Vásárosfaluban lévõ jószágairól, hitelezõi Németiben és Vásárosfaluban élnek, tanúként pedig Sopron vármegye három szolgabírója van jelen az eseményen. (10) Egy másik végrendeletünk viszont "véletlenül" lett rábaközi: Szereczenj (azaz: Szerecsenyi) Cser György ugyanis Gyõrött, Újvárosban élt, fölpéci szõlõvel bírt, de hirtelen megbetegedve 1644-ben Bodonhelyen kényszerült végrendelkezni. (11) E két forráson kívül "igazi" rábaközi végrendelettel e századból Gyõrött nem is találkoztunk: a kistáj két ellentétes peremérõl, Káptalanpatonáról (ma: Rábapatona) ill. Káptalanvis-rõl (ma: Répcevis része) vannak csak testamentumaink.
A 18. század közepére - köszönhetõen a falun élõ kisnemesek körében is terjedõ barokk stílusnak - a falusi végrendeletek is ünnepélyesebbé, egyben nagyobb terjedelmûekké, esetenként részletesebbekké válnak. Ezt jól érzékelteti Kissfaludj László 1749-ben Csécsenyben (ma: Rábacsécsény) kelt testamentuma, melyet súlyos nyavalyájában, de ép elmével tett, gondoskodni akarván hét gyermekérõl: két fiáról, "Sigus"-ról és Miskáról, valamint öt lányáról, akik Katicza, Marinka, Theresia, Anna ill. Rosalia névre hallgattak. (12) Forrásunk hangulatának, valamint tartalmának bemutatására elsõ két rendelését idézzük:
"Elõszer. Szegény bünõs Lölkemet, az Eö Teremtõjének, és megh váltojanak, az én Kegyelmes Istenemnek, Attyának, Fiunak, és Sz. Léleknek, Tellyes Szent Háromságnak Köblében ajánlom, hogj Eö Szent Fölsége, Boldogságos, és Szeplötelen Szüz Maria, és minden Szenteinek, hathatos esedezése altal, annak irgalmazon; A testemet pedig az eö Annyának, a földnek, a honnéd eredetet vett, és hogy ki mulásom után Rába Szent Mihályi Templomban, ott lévõ Kristus Urunk Koporsoja alatt való Kriptában, Istenben boldogult Nemes, és Nemzetes Niczky Klára Hütves Társom mellé, föllye-tébb való pompa nélkül ell temettessék. E mellet
Másodszor. Szegény bûnös Lölkemért Szent Misékre hagyok huszon egy foréntokat, Mellyekbûl Szent Mihályi Templomban temetésem alkalmatosságával Szolgalandó tizen négy misékre hét foréntot; Sümeghi Csudalatos Boldogságos Szûz Oltarjánál tizen négy Misékre hét foréntot, hasonlóképpen Dömölki Csudálatos Boldogh Aszony Képe elõtt mondandó tizen négy Misékre hét foréntokat, öszveségessen huszon egy foréntokat."
Bár változatos tartalma és gyönyörû stílusa miatt Kisfaludi László testamentumának teljes közlésére is vállalkozhattunk volna, ez alkalommal egy másik forrást választottunk ki e célra: a jobaházi nemes Németh János 1804-ben kelt utolsó rendelését, mely tartalmával több ponton is túlmutat a testáló szûkebb viszonyain. Elõször a végrendelet teljes szövegét közöljük, (13) majd néhány megjegyzést fûzünk annak tartalmához.
Nemes Németh János végrendelete (1804)
Az Atyának Fiunak és Sz. Lélek Istennek Nevében teszem én Jobaházán lakozó Nemes Németh János ezen utólsó Rendelésemet, hogy az Atyámfiai 's azok között, a' kiket Világi veszendõ Keresményeimben részeltetni kivánok semmi féle vissza vonás ne támadjon még most Istennek kegyelméböl gyengélkedõ Testtel, de ép elmével birván
Elsõben: Hagyom, hogy Testem takaríttatása annak rende s modja szerént tisztességessen és Németh László Ötsém Uramnak Rendelései szerént vitessek véghez.
Másodszor: Az Isten ditsösségét viselvén szemem elött hagyok a' Farádi Evangelica Gyülekezetnek Oskolájában oktatandó két szegény Gyermekeknek Tartására két száz Forintot hogy ezen Summának Interes-séböl (14) mindenik Esztendönként hat Forintal segéttessen; hasonlóképpen a' Vadosfai, Szilisárkányi és Szent Andrási Rabaközben lévõ Evangyelika Gyülekezeteknek és ugyan azon végre mindeniknek Száz Ötvent.
Harmadszor: Hasonlóképpen a' Sopronyi Evangelica Gymnasium-ban tanuló két Szegény Ifjunak Stipendiumjára (15) 1000 id est (16) Ezer forintokat: mellyben legközellebb a' magam Atyafiságából származó, vagy ha ollyanok nem lennének, Rabaközi Ifjak részesüljenek.
Negyedszer: Vér szerént való Atyámfiairól is meg emlékezni kivánván erántok való Atyafiságos Indulatomnak bizonyságául hagyok
Ötödször: Török Susánna Kereszt Léányomnak két száz forintot 's a' boldogult Török Ferentz Ötsém Uram fiának Istvánnak Ötven forintot, a' többi Leányainak fejenként Huszonöt forintot.
Hatodszor: Tatai Istvánnénak Török Juliánna Hugom Asszonynak két száz forintot.
Hetedszer: Török György Gyermekeinek öszvösséggel Száz forintot.
Nyoltzadszor. Török Örsébeth, Nagy Györgyné Hugom Asszonynak Ötven forintot.
Kilentzedszer: Török János Ötsém Uramnak Ötven forintot.
Tizedszer: Buti Jánosnak Száz Ötven forintot, Buti Ferentz Árváinak Száz forintot; Buti Juliannának Nagy Pálné Hugom Asszonynak Százat, Buti Susánna Gyermekeinek Huszon Ötöt, és Buti Katalinnak is Huszon Öt forintokat.
Tizeneggyedszer: Kis Mihályné Németh Örsébeth Gyermekeinek Két Száz forintot.
Tizenkettödször: Németh Theresia Toth Pálné Hugom Asszonynak Öt ezer forintokat, olly feltétel alatt, hogy ezen Summának a' Joszágom Birtokossa Esztendönként 6 percentum Interessét (17) fizesse mind addig míg vagy a' Hugom Asszony Özvegysegre nem talál maradni, vagy a' mint az Isten sokára hallasszon halála történvén, a' Gyermekei emberkorra nem jutnak, akkoron ha kivánnyák az egész Summa is nékik ki fizettessék. Ha pedig Theresia Hugom Asszony Gyermekek nélkül mulna ki a' világból ezen Summa Németh László Ötsém Uramra és maradékira száljon.
Tizenharmadszor: A' többi minden Ingó és Ingatlan Keresményeimnek Örökösévé rendelem és teszem most a' Györi Evangelica Oskolában Elsö Tanéttó Németh László Ötsém Uramat, ha pedig a' mit Isten távoztasson a' nevezett Ötsém Uramnak Gyermekei nem maradnának Németh Theresia Hugom Asszony, vagy annak maradéki succedáljanak, (18) mind a' kettöjöknek magvaszakadtával pedig az életben maradandó Atyafiak.
Tizennegyedszer: Körülettem forgodó Tselédeimröl is meg emlékezvén hagyok Kata szolgálomnak a' Poczánénak Lakást a' mostani Tseléd-házamban míg él, ha pedig abban nem lakhatna fogadhasson magának illendö lakást, 's az árenda (19) neki megfizettessek Vagyonomnak föbb Örökössétõl, adattasson néki továbbá 12 mérõ Rozs, 4 mérõ Búza örölve Egy Szekér fa, fél mérõ alá való Kukoritza és Kender föld 's Harmintz forint holta napjáig esztendönként, azon kívûl mindjárt holtom után egy dunyha, egy Párna, két félsõ és 2. alsó lépedõ 's harom Vánkos. Végre
Tizenötödszer: Annak Leányának Pócza Katalinnak hagyok két száz forintot és egy Bornyus tehenet, ha ezt éltemben ki nem adnám, és ha Férjhez megyen kiházáséttására Ötven forintot.
Melly végsö akaratomnak tellyeséttésére kinevezem Németh László Ötsém Uramat egy T. N. Sopron Vármegyei Szolga Biróval 's Adjunctusá-val (20) együtt
Nemes Németh János.
Praesens testamentaria constitutio peracta est in Capitulo Jaurini 10 Apr. 1804 (21)
Néhány megjegyzés Németh János utolsó rendeléséhez
Németh János fentebb betûhíven, teljes terjedelmében közölt végrendelete fõbb jellemzõit tekintve nagyban hasonlít a rábaközi kisnemesek 18. század második felében kelt utolsó rendeléseihez, néhány szempontból azonban erõsen el is tér azoktól. Az alábbiakban az eltérések ill. a hasonlóságok fontosabbjait vesszük sorra.
Testálónk rendelését az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében kezdi, miként e tájon csaknem mindenki tette ekkortájt. Utal gyengélkedõ testére, de még ép elméjére, valamint arra: utolsó rendelésével szeretné elkerülni a leendõ örökösök közötti késõbbi viszálykodásokat - ez is csaknem általános jellemzõje a korabeli végrendeleteknek. Eltérés viszont, hogy míg a végrendelkezõk döntõ többsége elsõ rendelésében lelkérõl és testérõl általánosságban rendelkezik, az elõbbit Isten kezébe, az utóbbit az "õ annyának, a Földnek gyomrába" ajánlva, addig Németh János nem tesz ilyen jellegû rendelést! Õ csak testének eltemettetésérõl rendelkezik, arról sem tételesen, csupán annak mikéntjét öccsére bízva: ez azért feltûnõ, mert mások - miként az 1749-bõl idézett Kissfaludj László - errõl sokkal részletesebben és konkrétabban intézkedtek. Így végrendeletébõl nem tudunk meg semmit a korszak kisnemesi temetéseirõl: az "annak rende 's modja szerént tisztességessen" kitétel viszont arra utal, hogy léteztek e korban is ezzel kapcsolatos elvárások. (22)
További eltérés, hogy Németh János végrendelete nem tartalmaz templomoknak szánt kegyes hagyományt, pedig ez ekkortájt az evangélikus testálóknál is általánosnak mondható /a katolikusoknál szinte "kötelezõ" jelleggel szeperel, a módosabbaknál jelentõs összegekkel (23) /. Tesz viszont öt jelentõsebb összegû kegyes hagyományt evangélikus iskolák részére, együttesen 1650 forint értékben: ez mind a korszak adományozási szokásait, mind saját - közölt végrendeletébõl tükrözõdõ - anyagi viszonyait tekintve kiemelkedõ nagyságú összegnek mondható! Fontos megjegyeznünk, hogy ezen rendeléseket "az Isten ditsösségét viselvén szemem elött" teszi, azaz valóban kegyes hagyományként, valószínûleg felismerve: az evangélikus iskolákból kikerülõ, jól képzett rábaközi fiatalok taníttatását segítve is Isten dicsõségét szolgálja. A farádi iskolának hagyott kétszáz forintot - a másik három rábaközi iskolának szántnál 50 forinttal nagyobb összeget - talán annak földrajzi közelsége magyarázza. Az utóbbiak közül kiemelendõ Vadosfa, melynek evangélikus iskolája ekkortájt különösen jó hírû: itt kezdte az 1770-es évek végén tanulmányait - az egyébként szentandrási születésû - Kis János, a késõbbi jeles író és evangélikus püspök, Berzsenyi Dániel "felfedezõje" is. (24)
Külön is kiemelendõ a soproni evangélikus gimnáziumban tanuló két szegény rábaközi ifjú ösztöndíjának fedezetéül szolgáló ezer forint összegû hagyománya, mellyel elsõdlegesen szegényebb rokonainak gyermekeit, de hosszabb távon más rábaközi ifjakat is támogatni kíván: ezen tette azért különösen jelentõs, mert a kistáj evangélikus fiataljai számára a soproni líceum jelentette a "magasabb tudományok"-hoz való hozzájutás legfõbb mûhelyét, melybõl kiváló tudósok egész sora került ki. A hagyományozott összeg nagyságának kiemelkedõ volta jól érzékelhetõ, ha összevetjük a távolabbi rokonoknak szánt adományokkal: ez utóbbiak többnyire 25 ill. 50 forintot tesznek ki.
A rendelések jelentõsebb része a rokonok számára történik. Ezekbõl kiderül, hogy a testálónak egyenesági leszármazottja nincs: így örökösének testvéreit jelöli, míg a távolabbi rokonait hagyományokban részesíti. Az utóbbiak közül kiemelendõ a keresztlányának szánt 200 forintos hagyomány; az elõbbiekkel kapcsolatosan pedig figyelemre méltó, hogy húgának konkrét összeget, ötezer forintot testál szigorúan meghatározott feltételek mellett, míg általános örökösévé öccsét rendeli. Az utóbbiak között rendelkezik a kölcsönös utóöröklésrõl is: azaz arról, hogy az egyik ág kihalása után az annak szántak is a másik ágbeliekre szálljanak. Az utóörökös-rendelés ugyancsak elterjedt szokás volt akkoriban és felnõtt örökösök esetében is alkalmazták, annak ellenére, hogy eredetileg a kiskorú - azaz 12 év alatti - örökösök védelmét szolgálta ez a "Hármaskönyv" által biztosított lehetõség. (25)
Feltûnõen részletes és bõkezû az a két rendelés, mely a szolgáló ill. annak leánya javára szól. A szolgák, szolgálók javára mások is tettek néha hagyományokat: általában néhány forint készpénzt, vagy egy-egy ruhadarabot, esetleg használati eszközt; Németh János viszont a szolgáló lakásáról és ellátásáról is bõségesen gondoskodik a neki rendelt kisebb vagyontárgyak mellett, ami meglehetõsen ritkán fordul elõ. Arra pedig egyáltalán nem találtunk az eddig általunk átnézett több ezer 17-18. századi testamentumban példát, hogy a testáló szolgálójának lányáról is ilyen bõkezûen gondoskodjon, annak leendõ kiházasítására is gondolva!
Az elmondottak után ideje feltennünk a kérdést: ki volt Németh János? Mit tudunk e testamentum készítõjérõl? A válaszadásban a végrendelet 13. pontja segít bennünket, melyben a testáló általános örökösének öccsét, "most a' Györi Evangelica Oskolában Elsö Tanéttó Németh László Ötsém Uramat" nevezi meg. Ez az adat nyújtott segítséget számunkra ahhoz, hogy Németh László személyén keresztül valamit családjáról is megtudjunk.
A gyõri evangélikus gimnázium rektoraként híressé vált Németh László 1770. december 2-án született Jobaházán, hol atyja - miként Ferenczy Jakab és Danielik József 1856-ban megjelent életrajzi lexikona írja (26) - "közsorsu, de szép birtoku nemes ember mûvelé földjeit". Ugyancsak e forrásból tudjuk, hogy "tanulását Vadosfán kezdette, s már itt kitûnt elméjének elevensége s a tanulásbani szorgalma". Innen 10 éves korában a soproni líceumba került tanulmányait folytatandó, ahol közel 11 évet töltött. Az életrajzát részletesebben ismertetõ Szinnyei József is fontosnak tartotta már megemlíteni, hogy õ volt az egyik alapítója "a soproni ág. ev. lyceumban 1790-ben keletkezett magyar társaságnak", (27) mely - amint azt az újabb kutatásokból tudjuk (28) - Széchényi Ferenc támogatását is élvezte. /Megjegyezzük, hogy a már említett, Németh Lászlóval éppen egyidõs Kis János ugyanezt az utat járta be: Vadosfáról került Sopronba és együtt ténykedtek a Magyar Társaság létrehozásában is. (29 / 1791 tavaszától fél éves országon belüli körutat tett, melynek során számos kiváló férfiút felkeresett; majd Göttingában végzett egyetemi tanulmányokat, ahonnan 1794 õszén tért vissza. Elõbb gróf Batthyány Miksa házában tanítóskodott; innen hívták meg Gyõrbe 1796-ban "rektor-professor"-nak, ahol 1804-ben, bátyja végrendelkezésekor is mûködött. Hazatérte után jelentõs szakírói tevékenységet folytatott, melynek részletesebb ismertetése nem lehet e dolgozat tárgya: csupán megemlítjük, hogy "Az európai nevezetesebb országok rövid leírása" címû, 1795-ben Sopronban megjelent könyvét a statisztikatudomány "elsõ tudományos igényû magyar nyelvû munkája"-ként említik ma is; (30) de lefordította jeles göttingai professzorának, Ludwig August Schlötzer-nek egyik munkáját is "A világ történeteinek tudományára való elõkészület" címmel (Sopron, 1795), és kiadott egy nyelvtankönyvet is, melynek címe "Rövid deák grammatica" (Gyõr, 1799). Emellett írt hazai és külföldi szakfolyóiratokba, levelezett több más mellett Kazinczy Ferenccel - 27 hozzá írt levelérõl tudunk (31) -, valamint a tudós komáromi prédikátorral, a "Mindenes Gyûjtemény"-t szerkesztõ Péczeli Józseffel. (32)
A család származásának meghatározására Nagy Iván tett kísérletet: szerinte Németh László a Noszlopi Németh családból "látszik származottnak". E család õsei, "Németh Péter és fiai Miklós és János, és testvére Németh Imre 1622. jun. 23-án Sopronyban kelt czímeres nemes levélben nemesítettek meg". Németh László közvetlen családjáról további adatokkal azonban õ sem szolgál, csupán fontosabb életrajzi adatait ismerteti, Ferenczy Jakab és Danielik József lexikonának már idézett szócikke segítségével. (33) Nagy Iván ezen ágról közölt adataihoz Kempelen Béla nem fûzött kiegészítést (34) - így a családról többet ma sem tudunk.
A Németh Lászlóról elmondottak fényében Németh János testamentumának több rendelése érthetõbbé válik. Így mindenekelõtt kötõdése az evangélikus iskolákhoz: hiszen öccsérõl megtudjuk, hogy Vadosfán, majd pedig 11 esztendeig Sopronban tanult - talán ezt az utat járta õ maga is? E kérdés megválaszolása további alaposabb kutatásokat igényel; tény viszont, hogy testálónk rendeléseibõl iskolázottsága, magasabb mûveltsége érzõdik. Érthetõvé válik, miért a gyõri káptalan elõtt készíti végrendeletét; és az is, miért öccsére bízza eltemettetését - hiszen személyében nemcsak legközelebbi férfi-rokonát, de egyben egy országos hírû, európai mûveltségû egyént bízott meg tisztességes eltemetésének megszervezésével. Öccsének példája talán rendeléseit is motiválhatta: hová juthat el egy rábaközi ifjú, ha tanulmányait valaki anyagilag is segíti!
Magáról Németh Jánosról kutatásaink jelenlegi állásában többet nem tudunk. Így azt sem tudjuk, mikor halt meg, mennyivel élte túl utolsó rendelésének idõpontját. Öccsérõl viszont tudjuk, hogy nagyon rövid élet adatott csak neki: 1806. május 15-én Gyõrött hunyt el az evangélikus gimnázium rektoraként, életének 36. esztendejében - azaz két esztentõvel bátyja végrendelkezése után. Hogy hagyott-e hátra örökösöket, hogy kié lett a Németh János által reá hagyott családi vagyon, nem tudjuk.
Rövid dolgozatunk közreadásával szerettük volna a figyelmet felhívni egy érdekes tartalmú rábaközi végrendeletre; de egyben arra is: a testamentumok esetenként nemcsak a testáló szûkebb környezetére, de a tájegységre vonatkozóan is értékes adatokkal szolgálhatnak. Jelen esetben például a 18. század végén élt rábaközi ifjak taníttatásának lehetõségeire; ugyanakkor alkalmat adnak arra is, hogy egy-egy e tájról indult híres ember életpályáját alaposabban megismerhessük.

Jegyzetek:

(1.) A témakör fontosabb irodalmának áttekintését ld.: Horváth József: Egy végrendeletkutató tapasztalataiból, 442-444. o. In: Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére. Szerk.: Á. Varga László. Debrecen, Csokonai K., 1995. 433-444. o.
(2.) Horváth József: Gyõri végrendeletek a 17. századból. I-III. köt. Gyõr, Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltára, 1995-1997.
(3.) Horváth József: Káptalanvisi végrendeletek a XVII. századból. In: Házi Jenõ Emlékkönyv. Szerk.: Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, Gyõr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, 1993. 267-278. o.
(4.) Horváth József: Nyúl község XVII. századi történetéhez. In: Arrabona 34. köt. Szerk.: Domonkos Ottó. Gyõr, 1995. 247-268. o.
(5.) Horváth József: A monostorkörnyék falvainak mindennapjai a 16-17. században. In: Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma ezer éve. I-III. köt. Szerk.: Takács Imre. Pannonhalma, Bencés Fõapátság, 1996. II. köt. 25-37. o.
(6.) A "Falusi végrendeletek formai és tartalmi sajátosságai a Nyugat-Dunántúlon a 17-18. században" címû elõadás a Soproni Levéltári Napon hangzott el 1997. december 2-án; nyomtatásban várhatóan a Soproni Szemle hasábjain fog a közeljövõben megjelenni.
(7.) Ráth Károly: 1608. jún. 17. Zsebeházi Miklós magyar végrendelete a gyõri káptalan levéltárából. In: Gyõri Közlöny 1860. 27. sz.
(8.) Vö.: Tárkány Szücs Ernõ: Vásárhelyi testamentumok. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961. 170. o.
(9.) A Gyõri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltárának anyaga ma Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltárában kutatható. A 17. századi végrendeleteket három testamentumkönyv, valamint több iratcsomó õrzi.
(10.) A végrendelet teljes szövegét közli: Horváth József: Gyõri végrendeletek a 17. századból. II. köt. 112-113. o.
(11.) Uo. 95-96. o.
(12.) Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltára, Végrendeletek Gyûjteménye 10. sz. (Jelzete: IV. B. 473 )
(13.) Németh János végrendeletének lelõhelye: Gyõr-Moson-Sopron Megye Gyõri Levéltára, Gyõri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára, Fasciculus 301. Numero 29,026. (Jelzete: XII 1/87)
(14.) Kamataiból.
(15.) Ösztöndíjára.
(16.) Azaz.
(17.) Évi hat százalékos kamatát.
(18.) Örököljenek.
(19.) Bérleti díj.
(20.) Segédjével.
(21.) Ez a testamentális rendelkezés (végrendelet) elvégeztetett a Gyõri Káptalanban 1804. április 10-én. A testamentumlevélen e mondatot követi még a káptalan 15 soros latin nyelvû megjegyzése az ilyenkor szokásos formulákkal - ennek közlésétõl azonban itt és most eltekintünk.
(22.) A 18. századi rábaközi kis- és középnemesek temetkezési szokásairól részletesebben ld. "Végrendeleti adalékok az Észak-Nyugat-Dunántúl falusi temetkezési szokásainak kutatásához (1600-1850)" címû tanulmányunkat, mely várhatóan ez év õszén fog megjelenni a "Halál és kultúra" címet viselõ tanulmánykötetben, az Osiris Kiadó és a JATEPRESS közös gondozásában.
(23.) Niczky Lázár pl. több ezer forintot rendelt ilyen célokra. (Vö.: Dominkovits Péter: Nemesi birtoklás - közigazgatási határok. (Adatok a nyugat-dunántúli nemesség XVIII. századi társadalomtörténetéhez), 323. o. In: Házi Jenõ Emlékkönyv. Szerk.: Dominkovits Péter, Turbuly Éva. Sopron, Gyõr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, 1993. 321-348. o.
(24.) Kis János életérõl és munkásságáról röviden ld.: Új Magyar Irodalmi Lexikon. I-III. köt. Fõszerk.: Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994. II. köt. 1040. o.
(25.) Tárkány Szücs Ernõ: Magyar jogi népszokások. Bp., Gondolat Kiadó, 1981. 753. o.
(26.) Ferenczy Jakab - Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyûjtemény. I. köt. Pest, Emich Gusztáv Könyvnyomdája, 1856. 339. o.
(27.) Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. IX. köt. Bp., 1903. 929. hasáb.
(28.) Új Magyar Irodalmi Lexikon, II. köt. 1476. o.
(29.) Uo. II. köt. 1040. o.
(30.) Uo. II. köt. 1476. o.
(31.) Szinnyei J. i. m. IX. köt. 930. hasáb.
(32.) Németh László irodalmi mûködésének bibliográfiai adatait ld.: Szinnyei J. i. m. IX. köt. 929-930. o., Ferenczy J. - Danielik J. i. m. I. köt. 339-340. o. ill. Új Magyar Irodalmi Lexikon II. köt. 1476. o.
(33.) Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal. 8. köt. Pest, Ráth Mór kiadása, 1861. 132-134. o.
(34.) Kempelen Béla: Magyar nemes családok. VII. köt. Bp., 1913. 446-448. o.