Az intézmény mûködése Báró Berg Gusztáv elnöksége idején

A korszak fõbb eseményei (1878-1903)
Berg Gusztáv báró 1878. május 17-tõl haláláig, 1903. augusztus 4-ig töltötte be a takarékpénztár elnöki tisztét. Tevékenységéhez fûzõdik a takarékpénztár helyzetének megszilárdítása, mûködésének fellendítése, hírnevének megalapozása és kapcsolatainak kibõvítése.
Berg bárónak alig, hogy az elnöki széket elfoglalta, egy olyan üggyel kellett megbirkóznia, amely azt bizonyította, hogy a takarékpénztár, ill. annak mûködése a kezdeti sikerek ellenére sem elfogadható mindenki számára. Az iratokból kideríthetetlen ok miatt Kovács Antal kapuvári szolgabíró húsvét másnapján megjelent a takarékpénztárban, és ott egy felsõbb rendeletre (1875/1508) hivatkozva a könyvelõtõl az intézet üzletforgalmára és mûködésére vonatkozó információkat követelt, s bár errõl jegyzõkönyvet vett fel, annak másolatát nem adta át. Május 17-én az igazgatóság úgy határozott, hogy mivel az említett rendelet csak a politikai egyletek ellenõrzését tette lehetõvé, és a szolgabíró a tudomására jutott adatokat nem bizalmasan kezelte ("nyugtalanító kommentárokkal fûszerezte"), az alispáni hivatalhoz kérvényt nyújt be a szolgabíró felelõsségre-vonásáról.(2) Az ügy folytatására nem találtam adatokat, de a késõbbiek során nem volt rá példa, hogy akár engedéllyel, akár engedély nélkül ellenõrzõ látogatást tegyen a takarékpénztárban a közigazgatás feje.
Az intézet fejlõdését azonban nem csak az érdeklõdés e különös formája jelzi, bizonyítja az évenként növekvõ tiszta jövedelem és ennek arányában a jótékonyságra fordított összeg nagysága is. Az állandó, biztos jövedelemmel rendelkezõ takarékpénztárhoz egyre több, támogatást igénylõ kérelem érkezik. Dominkovits Sándor kapuvári plébános 1883. január 24-én a kapuvári plébániatemplom bõvítéséhez kér hozzájárulást, mivel a plébános - mint írja - "csakis a nemeslelkû adományozások reményében" vállalkozhatott a munka elkezdésére.(3) Ugyanígy támogatásért folyamodott Domján Antalné, Hajas Gyuláné és Szamosy Szilárdné a csornai kisdedóvóval összekötött leányiskola helyiségeinek bõvítése miatt.(4)
A takarékpénztár - alapszabályaiba megfogalmazott elveknek megfelelõen - nem csupán a jótékonysági célokra használta fel a mûködésébõl befolyt hasznot, hanem szociális juttatásokra is. Az intézet történetében elõször Dénes György könyvelõ nyugdíjellátását oldotta meg. Az 1884-ben Budapesten megalakult Pénzintézetek és Részvényvállalatok Országos Nyugdíjegyesülete alapszabályai szerint a belépõ tisztviselõk évi fizetésük után 9 %-ot fizettek a nyugdíjegyesület pénztárába (6 %-ot az intézet, 3 %-ot a tisztviselõk maguk álltak). A nyugdíjba vonulást követõen az összeget (a kamatokkal együtt) felvehették.(5) A megalakulást követõ évben a takarékpénztár kapcsolatba lépett a nyugdíjintézettel, és megkezdte a befizetéseket. A nyugdíjegyesület azonban 1892. április 10-én a fennálláshoz szükséges részvétel hiányában kénytelen volt beszüntetni mûködését. (A befizetett összeget a kamatokkal együtt természetesen visszafizették.) Dénes György további sorsát az intézet saját körein belül oldotta meg. A befizetett és kamatozott összeget mint betétet helyezte el, és évi 4 1/2 %-kal kamatoztatta. A további befizetések biztosítása miatt kötelezte Dénest fizetése 5 %-ának befizetésére. A lehetõséget Deutsch József könyvelõ és Ézsöl János szolga is igénybe vehette (10 ill. 50 % befizetése mellett).(6)
Az 1880-as évek második felére a takarékpénztár már olyan helyzetbe került, hogy egyre indokoltabbnak látszott, hogy fokozottabban törõdjön az intézet fennmaradásának biztosításával. E célt szolgálta a már 1872-ben létrehozott tartalék tõke, amelynek nagy része a tiszta jövedelem 10 %-ából gyarapodott. 1886-ban azonban olyan probléma merült fel, amely már több pénzintézet bukását okozta, nevezetesen, hogy az igazgatóság olyan sok hitelt vett fel, hogy az intézetek fizetésképtelenné váltak. A takarékpénztár igazgatósága ezért 6 hónapban határozta meg az igazgatósági tagok esetleges hitelének visszafizetését (késõbb ezt az év végéig meghosszabbították), és a jövõre nézve megtiltotta az igazgatósági tagok személyes hitelfelvételét.(7) (Ami persze nem akadályozta meg a családtagok esetleges hitelfelvételét.)
A takarékpénztár mûködésének biztosításához tartozik továbbá a Magyar Ipar és Kereskedelmi Bank által létrehozott Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjával felvett kapcsolat is (1892). A jelzálogbank kizárólag a vidéki pénzintézetek jelzálogos követeléseinek megszervezésével foglalkozott. A takarékpénztár vezetõinek jó kapcsolatait bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy a részvénytársaság nem tartozott a vidék vezetõ pénzintézetei közé, Sugár Sándor alelnök távirati meghívást és ezzel belépési lehetõséget kapott. Sugár az igazgatósággal egyetértésben 25.000 forint értékben jegyzett részvényeket, és sikerült alapító tagként belépnie.(8) A két intézmény között a jó kapcsolat továbbra is megmaradt. Két esetben is, elõször 1895-ben, majd 1903-ban került sor bizalmas levélváltásra, mivel a Jelzálogbank bõvítette részvényei számát és a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár számára elõvételi jogot biztosított. A takarékpénztár azonban anyagi helyzete miatt csak 1895-ben tudott élni a lehetõséggel.(9)

A takarékpénztár csornai épülete egy XX. század eleji képeslapon

Az 1896-os év a kapuvári és a csornai fiók szempontjából is az üzlethelyiség gondjainak megoldásával telt. Kapuváron a forgalom növekedése tette szükségessé az 1875-ben készült épület bõvítését (a tervet Manich József, Biringer Mátyás és Strobl Ferenc készítette), Csornán viszont a bérelt helyiséget is magába foglaló sarokházat akarta eladni a tulajdonos.(10) A takarékpénztár által megvásárolt telken 1898-ra készült el az az emeletes ház (36.862 forint 14 krajcáros összköltséggel) (11), amely a Palotasor nevet viselõ épületegyüttes része, és amely ma is látható Csornán.
Az 1898. év természetesen nem múlhatott el anélkül, hogy az intézet fennállásának 25 éves jubileumát meg ne ünnepelték volna. A jubileum napirendje szerint Kiss Kálmán tartott megnyitó beszédet, majd Manich János plébános méltatta az intézet elhunyt elsõ elnökének és jelenlegi vezetõinek érdemeit. Ezután került sor az eddigi elnökök és alelnökök arcképének leleplezésére. Az eseménysor befejezéseként rendkívüli közgyûlést tartottak.(12)

Személyi változások (1878-1903)
Ebben az idõszakban az elnökség összetételében nem történt változás, az elnöki tisztet Berg Gusztáv, a két alelnökit Kiss Kálmán (I. alelnök) és Sugár Sándor (II. alelnök) töltötték be.
A 80-as évek elejétõl viszont az igazgatóság létszámbõvülésének lehetünk tanúi. Ennek oka egyrészt a kilépõ és elhunyt tagok pótlása (ez minden esetben csak az évi rendes közgyûlésen történhetett), másrészt pedig olyan meggondolás, hogy az esetleg kisebb számban megjelenõ igazgatósági tagok is határozatképes ülést tartsanak.(13) Ezzel összhangban 1883-ban már azt is elhatározták, hogy az igazgatósági tagok jutalékukat a megjelenés arányában kapják.(14)
Az elsõ létszámbõvítésre 1879 márciusában került sor. Ekkor az igazgatósági tagságáról lemondott Simon Vince helyét Borsodi Péter jobaházi lakos foglalta el, új igazgatósági taggá pedig Kokas Jánost (Eszterháza) és Dominkovits Sándor plébánost (Kapuvár) választották.(15) Az újabb létszámbõvítéskor (1886-ban) Manich József és Scherer Gyula került az igazgatóságba.(16) Utóbbi 1900-ig ellenõri feladatokat is ellátott, de ekkor mint polgári iskolai igazgatót Újpestre helyezték, és ezért a takarékpénztári funkcióiról lemondott.(17) 1887-ben elhunyt Serman János a csornai fióktelep pénztárnoka, teendõit Manich József vette át (1890-ben a jutalmazásra szánt keretbõl meglehetõsen magas összeggel, 250 forinttal ismerték el munkáját /18/). Személyi változást jelentett 1895-ben Pesty Béla ügyvéd belépése, aki Medgyesy Antal takarékpénztári ügyész halála után vette át az intézet jogi ügyeinek irányítását.(19)

Üzletmenet, üzleti kapcsolatok (1878-1903)
Az idõszak elsõ éveiben a takarékpénztár tevékenysége a megszokott mederben folyt. Az igazgatósági és közgyûlési jegyzõkönyvek szerint e fórumokon csak az aktuális személyi ügyekkel, a nyereségek felosztásával és a jótékonysági összegek elosztásával foglalkoztak. Ez a néhány év a lassú, de folyamatos gyarapodás, fejlõdés korszakának mutatkozik. (Tiszta nyereség 1878-ban 8.535 forint, 1903-ban 49.829 korona.) A jótékonyságra fordított összeg is ezekben az években szökik magasra (1877-78: 246 illetve 224 forint), amely - figyelembe véve, hogy meghatározásában általában a maradékelv érvényesült - szintén a fellendülés kezdetét bizonyítja, amely fejlõdés majd a 90-es években kezd igazán kibontakozni.
1881 azonban az egyik leggyengébben zárt éve a takarékpénztár elsõ 40 éves történetének. Hiába folyamodik az intézet a kamatleszállítás eszközéhez (6 % helyett 5 %, a kilenc hónapnál rövidebb idõre betett összegek még ennél is kevesebbet, 4 és 3 %-ot kamatoztak /20/), a tiszta nyereség mégsem éri el az évi 9.000 forintot.(21)
1883-ban pedig - igaz, a kamatozási törvény miatt - az 5 %-os betéteket 4 1/2 %-ra csökkentették, és csak 4 %-os kamatozású betéteket fogadtak el. A törvény értelmében a kamatok után fizetendõ adót viszont a takarékpénztár átvállalta.(22)
Az intézkedéssorozat 1889-ben érte el a csúcspontját, amikor Kiss Kálmán alelnök egy differenciált javaslattal lépett az igazgatósági ülés elé. A javaslat három kategóriába osztotta a betétek kamatozását. Az összeg nagyságától függetlenül a legalább 9 hónapig (6 hónap + 3 hónap felmondási idõ) az intézetnél maradó betétek 4 %-ot, a 6 hónapig maradók 3 %-ot, a 3 hónapig maradók pedig csak 2 %-ot kamatozhattak.(23) Az elképzelés bizonyos kifutási idõ után hozta meg a kívánt eredményt. Az 1891-95. közötti években látványos emelkedés mutatkozott, amely rövid stagnálási periódus után 1898-at követõen szinte egyenletesen növekedett.
1891-ben a kölcsönüzlet tekintetében kellett módosítani a takarékpénztár mûködését. A változtatás elindítója - közvetetten - a Pápai Takarékpénztár volt, amely olcsóbb kölcsönfeltételekkel dolgozott, mint a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár. A további kölcsönfelmondások megakadályozása érdekében Kapuváron a kamatláb 6 %-ra történõ leszállításáról határoztak, de ez csak az 500 forintot meghaladó új kölcsönökre vonatkozott. Viszont a kölcsönöket 23 ill. 32 év alatt lehetett törleszteni, így szinte a Pápai Takarékpénztárral azonos feltételeket tudtak teremteni.(24) Ami az intézkedést igazán lehetõvé tette, az a 160.000 forintot meghaladó pénzfelesleg volt, ezért a takarékpénztárat nem érintette hátrányosan a könnyítés, viszont elnyerte a környék szimpátiáját.
A betétüzlet, a kölcsönüzlet reformja után az új letéti osztály megnyitására is sor került 1897. március elsejétõl. Az újítás lényege, hogy a meghatározott idõre (5, 10, 15, 20 év) hetente befizetett 50 krajcár 5 évig nem vehetõ ki teljes egészében, de kivehetõ a befizetett összeg 2/3-a 6 %-os kamatfizetés ellenében. Ha valaki a vállalt idõ lejárása elõtt beszüntette a pénzbefizetést, az addig befizetett összeget (kamatos kamataival együtt) az idõszak lejárta után kaphatta vissza.(25)

A takarékpénztár nyeresége (ezer forintban, illetve koronában)

1898 és 1899 között a takarékpénztár tiszta nyeresége 22.128 forintról 45.841-re növekedett. A nagy ugrás azonban csalóka. Az 1899-es év szeptemberében a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztárnak 40.000 forint tartozása volt az Osztrák-Magyar Banknál, és a hitel már teljesen kimerült, ugyanakkor november elsejéig fõként a betétosztalék kifizetésére kb. 75.000 forintra volt szükségük. Több ajánlat összevetése után (Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, Pesti Hazai Elsõ Takarékpénztár, Központi Jelzálogbank, Pozsonyi Elsõ Takarékpénztár) a legkedvezõbb, a pozsonyi ajánlat mellett maradtak, amely 5 1/4 %-os kamatra adott visszaleszámítolási vagy lombard hitelt.(26) Sõt a következõ évben a pozsonyi takarékpénztár elnöke arra is ígéretet tett, hogy az Osztrák-Magyar Bank mindenkori lombard kamatlábánál 1/2 %-kal olcsóbban fogja számolni a kamatot, tehát 5 1/2 % helyett 5 %-ban.(27)
A század elsõ éveiben a kölcsönök visszafizetésére, tehát a válság leküzdésére tett erõfeszítések jellemezték a takarékpénztár mûködését.(28)

Tisztviselõk és javadalmazásuk (1878-1903)
A korszakban egyre több tisztviselõ neve tûnik fel a jegyzõkönyvekben, különösen fizetésemelési kérelmek, illetve hivatalnoki osztalék juttatása kapcsán. Megállapítható a két fiókintézet könyvelõjének személye: Csornán Deutsch József, Kapuváron a korábban már említett Dénes György látta el a feladatokat.(29) Dénes György mellett 1890-tõl egy idõre fia, Ármin is a takarékpénztár alkalmazottai közé tartozott, kezdetben mint fizetés nélküli "könyvelõi gyakornok"(30), majd 1891-tõl fizetett gyakornok.(31) A kapuvári ellenõri teendõket Pátzay József (Pátzay Pál kapuvári szobrász édesapja, a Kapuvári Kórház gondnoka /32/) látta el.(33) 1900-tól Graef Károly kerül segédkönyvelõi állásba, akit a következõ évben véglegesítenek.(34) 1903 nyarán történik az elsõ feljegyzett nyugdíjazás. Ézsöl János kapuvári szolga kéri felmentését, aki ebbõl az alkalomból kapja meg 700 forintos nyugdíjalapját és egy évi jövedelmét, mint végkielégítést.(35)

Az utolsó periódus az elsõ világháború elõtt, Sugár Sándor elnöksége (1904-1912)

A korszak eseményei (1904-1912)
"... rendkívül sokat köszönhetünk neki, õ volt ezen intézet megteremtõje, az õ elõrelátó és óvatos vezetésének köszönhetjük, hogy az intézet oly virágzóvá alakult."(36) E szavak írásba foglalásával hajtott fejet 1904. évi elsõ igazgatósági ülésén a takarékpénztár vezetõsége az elhunyt Báró Berg Gusztáv emléke elõtt. És valóban, Berg báró halálával az intézet alapításának értelmi szerzõje szállt sírba. Egy emberöltõn keresztül tudását, tapasztalatát, befolyását latba vetve küzdött azért, hogy a takarékpénztár a megyei gazdasági élet egyik vezetõ tényezõjévé váljék. Alakja a tisztességes üzleti kapcsolatok biztosítéka is volt.
Halála után az 1904. február 8-i igazgatósági ülésen egyhangúlag Kiss Kálmán elsõ alelnököt választották elnökké. Kiss Kálmán viszont, mivel személyesen nem tudott az ülésen részt venni, öccsén (Kiss Eleken) keresztül kérte az igazgatósági tagokat, hogy amennyiben õt választanák elnökké, vegyék figyelembe korát és betegségét, és azt, hogy az elnöki teendõket így nem tudná ellátni. (Kiss Kálmán az év végén hunyt el.) Új elnökké lelkes éljenzés közepette Sugár Sándort választották.(37)
Sugár életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, az igazgatóság ülésein sem tudott mindig részt venni, de betegségében is figyelemmel kísérte az intézet munkáját, tanácsait távollétében is kikérték az igazgatósági tagok. Elképzeléseihez, ítélõképességéhez való ragaszkodás egyik példája az 1911-ben az új fõkönyvelõ választásával kapcsolatos történet, amikor a Budapesten betegen fekvõ Sugárhoz a 3 jelölt és a felügyelõ bizottsági tagok is felutaztak, hogy az elnök jelenlétében és véleményére támaszkodva válasszák meg a tisztségviselõt.(38)
Sugár maga úgy érezte, a takarékpénztár érdekében fiatalabb, energikusabb elnökre lenne szükség, de hiába akart lemondani, elõször Németh János prépost, igazgatósági tag kérte - általános helyeslés közepette -, hogy maradjon (39) (1907), majd Csornáról való elköltözésekor kérték fel ismét, hogy tartsa meg elnöki tisztét (40) (1910).
Vezetése alatt a társaság két területen is újdonságot tudott felmutatni. Az egyik az un. házi-takarékpénztárak bevezetése volt. E korban külföldön egyre inkább elterjedtek a perselyes betétek. A takarékpénztárak - mivel egyik feladatuk a takarékosság elõmozdítása - új lehetõségként perselyeket bocsátottak ki. Ezt a szokást a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár is bevezette, a perselyek beszerzésével Vogel József I. alelnököt bízták meg. A perselyes takarékosság menete röviden a következõ volt. A takarékpénztár használatra adta ki a perselyeket, melyekben az ügyfelek belátásuk szerinti összegeket helyeztek el folyamatosan. A perselyeket idõközönként behozták a takarékpénztárba, ott felnyitották, a pénzt megszámolták és beírták a betétkönyvbe, majd a perselyt bezárva a betétkönyvvel együtt visszaadták.(41)
A másik újdonság egy országszerte terjedõben lévõ mozgalom. Ekkorra (1909) lassan általánossá vált, hogy minden megyében valamelyik pénzintézet áruosztályt rendez be, melyekben egyenlõre csak gépeket árusítottak. Ez az üzlet több elõnyt is jelentett a vásárlók számára. Olcsóbb áron vásárolhattak, megbízhatóbb és jobb árut kaptak, és az eladás a mérsékelt haszon mellett a tisztességtelen versenyt is kizárta. A környéken Lengyel Mór, a Kemenesaljai Közgazdasági Hitelbank igazgatója szorgalmazta az áruosztály létrehozását, és javaslatára a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztárt szemelték ki a megvalósításra. A takarékpénztár ezen mûködése ezért egész Sopron megye területére kiterjedt (a csepregi járás kivételével).(42) A gép- és áruosztály létrehozására dr. Vogel József vezetésével 5 tagú bizottságot hoztak létre. Az osztály 1910. január 2-án kezdte meg mûködését.(43)
1908. augusztus 25-én hirdették ki az új végrehajtási törvényt. A törvény értelmében a kisbirtokos és kisiparos csak akkor kaphatott hitelt, ha ingatlana volt, vagy 2 birtokos kezest állított. A hivatalnok csak akkor kaphatott új kölcsönt, ha több mint 2.000 K. fix fizetése volt, vagy két hitelképes kezest állított.(44)
A Magyar Pénzintézetek Központi Hitelbankjával a korábbi években kiépített kapcsolat megromlott. 1909-ben az igazgatóságnak sok gyanúsítgatással kellett megküzdenie, az év végére Sugár Sándor és Leitner Zsigmond ki is léptek az ottani igazgatóságból és a 21.000 K. névértékû részvényt november elején kamat nélkül eladták.
1909-ben a felsõ bíróságok több országos perben a pénzintézeteket elmarasztaló ítéleteket hoztak, mivel a pénzintézetek a váltókat utólagosan telepítették. A telepítés lényege a következõ. A váltót esedékességekor a váltóbirtokosnak kell a váltókötelezett telephelyén bemutatnia, csak így kaphatta meg az érte járó összeget. Ha viszont a váltókötelezett telephelyét a rossz forgalmi viszonyok miatt nehezen lehetett megközelíteni, váltójának forgalomképessége csökkent. Ennek áthidalására szolgált a váltó-telepítés, amikor külön fizetõhely (általában nagyobb bank) kijelölésérõl is gondoskodtak.(45) Azért, hogy a takarékpénztár az esetleges pereket kiküszöbölje elhatározták, hogy minden adóstól beleegyezést fognak szerezni, az intézet a váltókat saját magánál telepíthesse, illetve viszontleszámítolás esetén az Osztrák-Magyar Bankot nevezhesse meg telepesnek.(46)
A korábbi kezdeményezések után az 1911. december 16-i igazgatósági ülésen merült fel ténylegesen a fertõszentmiklósi fióküzlet felállításának igénye. A fertõszentmiklósi igazgatóság megválasztására 1912 januárjában került sor, elnökké Baán Jenõ süttöri plébánost, alelnökké Modl József fertõszentmiklósi plébánost választották. Kezdetben (az ügyrend elkészítéséig) jelzálogkölcsönt csak az anyaintézeti ügyész útján, váltókat pedig saját hatáskörben 500 K. erejéig folyósíthattak.(47)
1912 nyarán alakult meg a Hungária Általános Biztosító Társulat, amely a csornai és kapuvári járásra a fõügynökséget az intézetnek ajánlotta fel. A szerzõdés megkötésére 1912 szeptemberében került sor.(48)

Személyi változások (1904-1912)
1904. február 8-án Sugár Sándor elnökké választásával (Kiss Kálmán továbbra is az I. alelnöki tisztséget töltötte be) új II. alelnököt is kellett választani. Az addigi vezérigazgató Manich József a választást nem fogadta el (elfoglaltságára és betegségére hivatkozott), így II. alelnökké 500 K. tiszteletdíjjal dr, Vogel József mérnököt választották meg.(49)
1905-ben Kiss Kálmán (aki több, mint 30 éve volt igazgatósági tag, alelnök, és a csornai osztály vezetõje) elhunyta után kezdetben ideiglenes jelleggel, majd megválasztása után véglegesen (1913-ig) Kiss Elek látta el az alelnöki teendõket.(50) 1905. február 21-én került sor dr. Vogel József és Kiss Elek megválasztására. Ugyanekkor mondott le Manich József vezérigazgatói tisztségérõl is.
Az elhunyt és lemondott igazgatósági tagok helyett 2 új megválasztására volt szükség: egyikük Seligman Kelemen, másikuk Heitner Zsigmond, a Magyar Takarékpénztárak Központi Jelzálogbankjának vezérigazgatója.(51) Az 1908-ban az igazgatósági tagok sorába lépett Soós Géza nevét azért érdemes megemlíteni, mert Sugár Sándor halála után õ töltötte be a II. alelnöki tisztet.(52) A fertõszentmiklósi fiók létrehozásakor a már említett Baán Jenõn és Modl Józsefen kívül Guzmits Gusztáv fertõszentmiklósi jegyzõt választották meg igazgatósági tagnak.(53)
1912 februárjában Kiss Elek lemondott ügyészi és pénztárnoki állásáról, és csak az alelnökit tartotta meg, a pénztár kezelését Csornán Deutsch József cégvezetõ vette át, a takarékpénztár ügyésze dr. Östör Lajos csornai ügyvéd lett.(54)

Üzletmenet, üzleti kapcsolatok (1904-1912)
Az 1990-es évek elején a takarékpénztár üzleti kapcsolatba lépett a Soproni Takarékpénztárral. Nem véletlenül emeltem ki ezt az eseményt, a Soproni Takarékpénztár lesz az az intézet, amellyel 1947-ben a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár egyesült. 1906-ban Fábián Henrik takarékpénztári igazgatósági tag indítványára a takarékpénztár folyószámla összeköttetésbe lépett a soproni intézettel. Ezzel a kapcsolattal mindkét intézet elõnyös helyzetbe került. A soproniak jelentõs mennyiségû pénzfelesleggel rendelkeztek, de ha máshol helyezték el, csak 4 1/2 %-os kamatot kaptak, a kapuváriak viszont 4 3/4 %-ot tudtak fizetni (akik addig a náluk elhelyezett pénzre kénytelenek voltak 5 %-os kamatot adni).(55)
A korszakot két pénzügyi akció váltakozása jellemezte. Az egyik a kamatok értékének gyakori változtatásai (emelése ill. csökkentése), a másik a részvénytõke ismételt kiegészítései.
A betétek kamatainak csökkentésére elõször 1904. január 30-án került sor, amikor is a 4 1/2 % helyett csak 4 %-ot kamatozó betétek elfogadására vállalkoztak.(56) Alig egy év múlva a jelzálogkölcsönök kamatainak módosítására is sor került (1.000 K-ig 6 %, 1.000-10.000 k. 5 3/4 %, 10.000 K fölött 5 1/2 %).(57) Az intézkedés meghozta a várt eredményt. Az 1903-04 évek nyereségének csökkenõ tendenciáját sikerült megállítani, az intézet ismét egyre emelkedõ összeget könyvelhetett el.
1907 szeptemberében (az országban általánossá váló példa következtében) a betétek kamatainak emelésére került sor. Ezért október 1-tõl 1/2 %-kal felemelték a 10.000 K-án felüli betétek kamatait.(58) Hatására a tiszta nyereség bizonyos visszaesése, de ezután a korszak végéig már folyamatos emelkedése tapasztalható.
Az elsõ részvénytõke kiegészítés 1905-ben az elnöki indítvány elfogadása után történt. Sugár Sándor az Alapszabályok 36. §-ára hivatkozva - amely kimondta, ha a tartaléktõke a részvénytõke feléig emelkedik, akkor a tartaléktõke felét a részvénytõkéhez kell csatolni - kérte, hogy 100.000 K-t fordítsanak a részvénytõke kiegészítésére. Vele szemben Biringer H. Hugó azt vetette fel, hogy a részvénytõkét a részvényesek rendkívüli befizetéseibõl egészítsék ki. Az igazgatóság végül az elnöki indítványt fogadta el.(59)
A következõ változtatásra 1910 januárjában került sor. Addigra általánossá vált, hogy a vidéki pénzintézetek tartalékalapjukat beolvasztották részvénytõkéjükbe. Ennek oka az 1911. január 1-én életbe lépõ törvény volt, amelynek 19. §-a a jövedelmi adó kiszabásával foglalkozott. Eszerint a befizetett részvénytõke 3 1/2 %-a az adóköteles jövedelembõl levonható volt. Minél nagyobb tehát egy intézmény részvénytõkéje, annál kisebb az adóalap, ezért állt érdekében minden pénzintézetnek felemelni a részvénytõke összegét. A Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár esetében a tõkeemelés további okai közé tartozott egyrészt, hogy az intézet betétállománya évrõl évre növekedett, és ez indokolttá tette a magasabb részvénytõkét, másrészt az emeléssel a részvények számát is növelni lehetett, ami a takarékpénztár iránti érdeklõdés megnövelhetõségét jelentette. Fábián Henrik a felügyelõ bizottság elnöke és Sugár Sándor elnök által benyújtott javaslat a részvénytõke 200.000 K-val történõ kiegészítését, vagyis megduplázását indítványozta. A 2.000 db 100 K-ás új részvényt a részvényesek között befizetés nélkül osztották fel úgy, hogy minden részvényes egy régi részvény után újat kapott. A részvényért csupán 5 K-t kellett befizetni az elõállítási költség és bélyegilleték fejében.(60)
1911 októberében - a fokozódó pénzszükséglet fedezésére és az Osztrák-Magyar Bank hitelének visszafizetésére - a részvénytõkét ismét 200.000 K-val emelték meg, de ekkor - minden két régi részvény után - csak elõvételi jogot nyert a részvényes.(61) A 2.000 db 100 K-ás részvény kibocsátásával immár 600.000 K-ra emelkedett az alaptõke összege. Az elõvételi jog alapján 1882 darabot az értékesítésre megalakított "Syndicatus" tagjai vásároltak meg.(62)
Az 1911 júniusi biztosításügyi reform már a fejlõdés újabb szakaszát jelezte. Az év nyarától kezdve Payer Péter kapuvári szolga délutánjait szabaddá tették, hogy eredményesnek mutatkozó "ügynöki" tevékenységét végezhesse. Az általa megkötött biztosítások egyre szaporodó száma tette indokolttá a lépést. A sikeres üzletek "szerzési jutalékait" Payer kapta, míg a beszedett pénz utáni jutalék ("incasso jutalék") az intézet jövedelmét gyarapította.(63) 1911. évtõl a fokozott érdeklõdés már a naponkénti nyitvatartást is szükségessé tette.(64)

Tisztviselõk és javadalmazásuk (1904-1912)
A korszakban a jegyzõkönyvekben a következõ tisztviselõk neve bukkan fel (az 1905 évi fizetésemelés iránti "folyamodvány" kapcsán): a már ismert Dénes György, Deutsch József fõkönyvelõkén, Graef Károly és Weisz Jakab gyakornokokén kívül Dénes Ferenc kisegítõrõl esik szó. Dénes Ferenc kérelmének kivételével minden kérelmet elfogadtak, és kisebb-nagyobb fizetésemelést hajtottak végre.(65)
A szóbanforgó 10 évben az egyes tisztviselõi jutalékok felosztásából a tisztviselõkre vonatkozó hierarchia is kiolvasható. Szinte kivétel nélkül a következõk szerint osztották fel a jutalékot:
Dénes György 43 %
Deutsch József 38 %
Graef Károly 15 %
Weisz Jakab 4 %
A három név szerint említett takarékpénztári szolga közül kettõ aktív, tehát a korszakban is az intézetnél dolgozó személy, nevezetesen Payer Péter és Kormos Mihály, mindketten kapuváriak, illetve egy, már nyugdíjba ment Ézsöl János, akinek részére általában a jótékonysági összegbõl utaltak ki egy részt (kb. 30 K-t).(66)
1907 októberében Dénes György mellé egy második könyvelõ felvételét tervezték. Dénes Ármin (Dénes György fia), aki már korábban dolgozott apja mellett a takarékpénztárban, és 1907-ben az Adria Biztosító Társulatnál a könyvelõi munkát látta el, jelentkezett a felhívásra, de olyan súlyos feltételekhez kötötte a munkába állását, hogy jelentkezését nem fogadhatták el. A könyvelõi teendõk ellátására végül Graef Károlyt kérték fel (1.600 K. fizetés és 200 K "lakpénz" fizetése mellett).(67)
Az 1911-es esztendõben már szinte a kezdetektõl az intézetnél dolgozó tisztviselõtõl kellett megválni. Dénes György januárban kérte nyugdíjazását és ezzel együtt azt, hogy a nevére elhelyezett nyugdíjbetét összegbõl (12.000 K.) 4.000 K-t kézhez kaphasson.(68) Dénes az utód kinevezéséig látta el a fõkönyvelõi teendõket. Az új fõkönyvelõ megválasztására márciusban került sor. A meghirdetett állásra 99 pályázat érkezett. Ebbõl elõzetesen hatot választottak ki, az õ kérvényük került az igazgatóság elé. Ott három kérvényt elégtelen információk miatt utasítottak el, majd a végleges döntésre (mint arra korábban utaltam) Budapesten került sor. A kórházi kezelés miatt a fõvárosban tartózkodó Sugár Sándor és a hozzá felutazó bizottsági tagok a fennmaradt három jelölt közül személyes találkozó után választották ki a megfelelõt.(69) Az új fõkönyvelõ Bondy Ernõ 1911. április 15-tõl november 15-ig dolgozott a takarékpénztárnál.(70) Utódául egyhangúlag Szücs Károlyt, a Kapuvári Általános Takarékpénztár Rt. cégvezetõ fõkönyvelõjét választották meg.(71) (Róla egyébként érdemes megjegyezni, hogy késõbb a takarékpénztár egyik utolsó elnökeként tevékenykedett.)
1911 nyarán Pátzay József halálával a pénztárnoki állás is megüresedett Kapuváron. A teendõk ellátásával (fõpénztárnoki minõségben) Graef Károlyt bízták meg, és ezzel együtt pontosan meghatározták a fõpénztárnok teendõit is. "A fõpénztárnok a naponként befolyt és kifizetett pénzekrõl pénztári naplót vezet, teljesíti a be- és kifizetéseket, délután elkészíti a tiszta pénztárt, vezeti a biztosítást, és segédkezni tartozik a fõkönyvelõnek teendõiben".(72)

A takarékpénztár további története

Sugár Sándor halálát követõen a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár vezetõségében több személyi változás is történt. Sugár elhunyta utáni napon (1912. szeptember 25.) rendkívüli igazgatósági ülést hívtak össze. A tanácskozáson méltatták az elhunyt érdemeit, de új elnököt még nem választottak, az intézet irányítását dr. Vogel József és Kiss Elek látta el.(73) Az új vezetõség megválasztására az 1913. február 13-i ülésen került sor. Elnökké dr. Vogel Józsefet, elsõ alelnökké Kiss Eleket, második alelnökké Soós Gézát választották.(74) Kiss Elek azonban - hosszú ideje tartó betegsége után - elhunyt, ezért a májusban az igazgatósági tagok közé újonnan belépett dr. Hõgyészy Béla csornai fõszolgabíró foglalta el az elsõ alelnöki széket.(75)
Az 1912. év több okból is korszakhatár a takarékpénztár életében. Az elsõ 40 év elteltével elérkeztünk az elsõ világháború elõestéjéhez. A világháború és az azt követõ zavaros idõszak az intézet köreit sem kímélte. A trianoni Magyarország létrejötte egycsapásra megváltoztatta a takarékpénztár kapcsolatrendszerét, akár az Osztrák-Magyar Bankkal, akár a Pozsonyi Takarékpénztárral fennálló szoros együttmûködésre gondolunk.
Az 1929-33-as világválságot az intézetnek sikerült átvészelnie. A harmincas évek azon idõszakot is jelentették, amikor ez az intézet sem vonhatta ki magát az országban végbemenõ események hatása alól. Ennek illusztrálására csak két példára utalnék: 1938 decemberében az intézet igazgatósága olyan határozatot hozott, hogy a zsidó származású Neumann György csornai gyakornokot, ha az újabb zsidótörvény elbocsátását korábbi idõpontra nem írja elõ, "szolgálatából legkésõbb 1939. december 31-ig elbocsátja".(76) Az a Weisz Mátyás, aki 1919 óta a csornai fiók igazgatója volt, 1942 márciusi nyugdíjazását(77) követõen a deportálások során halt meg.
Az utolsó évek pénzügyi helyzetét leginkább az 1944 januári határozat jellemzi, amikor a mérlegmegállapító gyûlés csak minimális törzsfizetést engedélyezett az intézet tagjainak. 1947-re érik meg az elhatározás, a további mûködést a Soproni Takarékpénztárral való egyesülés jelenti. (Ekkor már mindkét intézet a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank leányintézeteként mûködött./78/) Az 1947. június 16-i egyesülést követõen tovább csökkent az intézet önállósága, és a soproni intézettel együtt került sor államosítására is.
A takarékpénztár, történetének elsõ 40 éve alatt, a Rábaköz életében jelentõs gazdasági szerepet töltött be. Tagjainak szerény, mégis "állandó" jövedelmet biztosított. A sikerhez az irányítást vállaló személyek áldozatos, fáradhatatlan munkájára is szükség volt. E 40 év alatt Csorna és Kapuvár élete - a manapság már kevés helyen tapasztalható - pezsgõ közélet képét mutatta. Ebben a mozgalmas idõszakban a takarékpénztár méltó helyet foglalt el a környéken, és általános megbecsülésnek örvendett. Az intézet vezetõi is mind a két város tekintélyes személyiségei közé tartoztak, akik képesek voltak a városok érdekében együttmûködni, akár Simon Vincére, Kiss Kálmánra, Báró Berg Gusztávra és Sugár Sándorra, vagy akár a késõbbiek közül Hõgyészy Bélára gondolunk.

Jegyzetek:

(1) A tanulmány elõzménye "A RÁBAKÖZ honismereti évkönyv" (Csorna-Kapuvár, 1996. Szerk: Pájer Imre) címû kiadványban "Fejezetek a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár történetébõl (1872-1878)" címmel jelent meg. 35.
(2) Igazgatósági jegyzõkönyvek (továbbiakban Ig.jk.) 1878. máj. 17.
(3) Ig.jk. melléklet 1883. jan. 24.
(4) Ig.jk. 1885. febr. 10.
(5) Uo.
(6) Ig.jk. 1885. márc. 8.
(7) Ig.jk. 1886. márc. 1. és márc. 23.
(8) Ig.jk. 1892. ápr. 21.
(9) Ig.jk. 1898. febr. 4.
(10) Ig.jk. 1896. febr. 26.
(11) Ig.jk. 1898. nov. 5.
(12) Ig.jk. 1898. márc. 10.
(13) Ig.jk. 1882. jan. 23.
(14) Ig.jk. 1883. jan. 26.
(15) Közgyûlési jegyzõkönyv (továbbiakban Kgy.jk.) 1879. márc. 3.
(16) Kgy.jk. 1886. márc. 23.
(17) Kgy.jk. 1900. febr. 22.
(18) Ig.jk. 1890. febr. 5.
(19) Ig.jk. 1895. jan. 21.
(20) Ig.jk. 1881. febr. 7.
(21) Ig.jk. 1882. febr. 16.
(22) Ig.jk. 1883. jan. 26.
(23) Ig.jk. 1889. márc. 4.
(24) Ig.jk. 1891. jún. 10.
(25) Ig.jk. 1896. dec. 30.
(26) Ig.jk. 1899. szept. 4.
(27) Ig.jk. 1900. ápr. 6.
(28) Ig.jk. 1901. okt. 30.
(29) Ig.jk. 1885. febr. 10.
(30) Ig.jk. 1890. febr. 5.
(31) Ig.jk. 1891. febr. 2.
(32) Rábaközi Közlöny 1908. ápr. 23.
(33) Ig.jk. 1889. márc. 4.
(34) Ig.jk. 1901. febr. 5.
(35) Ig.jk. 1903. júl. 4.
(36) Ig.jk. 1904. jan. 30.
(37) Ig.jk. 1904. febr. 8.
(38) Ig.jk. 1911. márc. 8.
(39) Ig.jk. 1907. febr. 17.
(40) Ig.jk. 1910. febr. 14.
(41) Ig.jk. 1907. dec. 9.
(42) Ig.jk. 1909. aug. 16.
(43) Ig.jk. 1909. dec. 9.
(44) Ig.jk. 1908. aug. 27.
(45) Szász Antal: A magyarországi tõkés bankok üzleti politikája és technikája. Bp., 1961. 189.
(46) Ig.jk. 1909. dec. 9.
(47) Ig.jk. 1912. jan. 4.
(48) Ig.jk. 1912. szept. 5.
(49) Ig.jk. 1904. febr. 8.
(50) Ig.jk. 1905. jan. 31.
(51) Ig.jk. 1905. febr. 21.
(52) Kgy.jk. 1908. febr. 6.
(53) Kgy.jk. 1912. jan. 4.
(54) Ig.jk. 1912. febr. 20.
(55) Ig.jk. 1906. febr. 15.
(56) Ig.jk. 1904. jan. 30.
(57) Ig.jk. 1905. febr. 21.
(58) Ig.jk. 1907. szept. 28.
(59) Kgy.jk. 1905. febr. 21.
(60) Kgy.jk. 1910. febr. 14.
(61) Kgy.jk. 1911. okt. 25.
(62) Ig.jk. 1912. máj. 28.
(63) Ig.jk. 1911. jún. 28.
(64) Uo.
(65) Ig.jk. 1905. febr. 21.
(66) Ig.jk. 1910. jan. 25.
(67) Dénes Ármin levele a Sopron megyei Elsõ Takarékpénztár igazgatójához, 1907. okt. 9.
(68) Ig.jk. 1911. jan. 23.
(69) Ig.jk. 1911. márc. 8.
(70) Ig.jk. 1911. okt. 25.
(71) Ig.jk. 1911. okt. 25.
(72) Ig.jk. 1911. jún. 28.
(73) Ig.jk. 1912. szept. 25.
(74) Ig.jk. 1913. febr. 13.
(75) Ig.jk. 1913. máj. 15.
(76) Ig.jk. 1938. dec. 12.
(77) Ig.jk. 1942. márc.
(78) Kgy.jk. 1947. jún. 16.