Csécs Teréz:
A Rábaközrõl a Tudományos Gyûjteményben - 1817-1841
(Kitekintéssel a Répce-mellékre és a Tóközre)

A 19. század elején rendkívül kedvelt mûfaj volt az útleírás, a helyismertetés, a geográfia és a statisztika a könyvekben, folyóiratokban egyaránt. A sajtó, az újságok - és természetesen az írás-olvasás - terjedése többek számára nyitotta ki a világot a falu, a város, a környék határán túlra. Az 1817-ben alapított enciklopédikus tartalmú folyóirat, a Tudományos Gyûjtemény (a továbbiakban a hivatkozásokban: TGy) elsõ három számában Fejér György szerkesztõ egy három részes programadó értekezésben (1) felvázolta a nemzeti kultúra összetevõit általában és a nemzet "kimíveltetésére" azaz a nemzet fejlõdésére ható tényezõket. A polgári társadalomban (a korabeli szóhasználatban: társaságban) való élés az alap, fõ eszközei pedig a természeti és mesterséges nevelés, a tanítás, a vallás (religio), a gazdálkodás (szerzés) és a kereskedés. A nemzet kimíveltetését pedig elõsegíti a nemzetek egymásra gyakorolt hatása. De fontosak a nemzet kultúrájára a külsõ és belsõ háborúk, az adott klíma (égmértéklet), illetve az ebbõl fakadó temperamentum, a lakhelyek fekvése, az élelem, az életmód, a ruházat, a szokások. "Ezekben foglaltatnak a "Nemzeti Kimiveltetés eszköz- és segéd-okai". (1817. I. 42. p.) A második részben a nemzeti nyelv és írás, a tudományok, a földmûvelés, a "népesebbülés" és a jog egymáshoz való viszonyát fejtegeti a kultúra különbözõ szintjein. Végül a harmadik részben számba veszi, a magyarok szerinte a nemzeti kultúra melyik szintjén állnak. "…a Magyar Nemzet távúl sem olly cultiválatlan, millennek a' Bécsiektõl tartatik, némelly útazóktól lefestetett, 's néhány álorczáz Hazafiaktól vádoltatik lenni." (1817. III. 41. p.) Befejezésként a szerkesztõ felszólítja a tudósokat a nemzeti kultúra teljesebb leírására. Ez a program ad teret a Tudományos Gyûjteményben többek között a - még szét nem vált illetve teljesen ki nem alakult tudományágakat (pl. néprajz, történeti nyelvészet) magában foglaló - tájleírásoknak, amelyek földrajzi, statisztikai, nyelvészeti, életmódra és gazdálkodásra vonatkozó adatokat, leírásokat egyaránt tartalmaznak.

A Rábaköz kistájcsoport a két vármegye (nagyrészt Sopron, kisebb részt Gyõr) területén a Répce, Rába, Rábca között fekvõ termékeny, sûrûn lakott síkság, amely három kistájra osztható: 1. Rábaköz, 2. Répce-vidék, 3 Tóköz. Északon a Hanság és a Rábca, nyugaton a Sopron-Vasi-síkság, délen és keleten a Rába határolja.(2) A három tájegységet a Tudományos Gyûjtemény szerzõi is önállóan kezelik, mint az az alábbi ismertetésbõl is látható. A kortárs, Fényes Elek 1841-ben második, javított kiadású geográfiája (3) szerint (elsõ kiad. 1836.) a Rábaközi Felsõ Járásban egy fõ és egy alszolgabírói kerület, 2 mezõváros, 23 falu, 3 puszta van, mind magyar. Népessége "25192 lélek, u. m. 19584 katholiks, 4905 evangelikus, 703 zsidó. Nyelvökre: 24489 magyar, 703 zsidó." (Fényes E. 288.p.) A Rábaközi Alsó Járásban van "egy fõ és egy alszolgabírói kerület, 4 mezõváros, 19 falu, 1 vár, 9 puszta. Népessége 19539 lélek, u. m. 18165 katholikus, 1260 evangelikus, 7 reformatus, 107 zsidó. Nyelvökre 19435 magyar, 107 zsidó." (Fényes E. 291. p.)

A rábai fõesperesség térképe

A Rábaközrõl általában a Tudományos Gyûjteményben
A legkorábbi az ismertetések sorában Fejér György 1818-ban Magyarország statistikai esmértetésében már szentelt a Gyõri Püspöki megye leírásában néhány sort a "népesebb helységeknek", így a rábaköziek közül Csornának, Szanynak.(4)
Nemesapáti Kiss Sámuel (5) 1823-ban a helyismertetés mûfajáról szólva a Tudományos Gyûjteményben Soprony Vármegyének rövid esmértetésében száraznak nevezte a geográfiát és a statisztikát, és a honleírásról így szólt: "Sok a' szín, számtalan a' vonás, mellyekben az Olvasó holmi szépeket és talp-igazságon épûlt rajzolatokat óhajtana szemlélni. Legalkalmatosabb tehát ... az eggyes Értekezés, mellyet valaki azon tájról ír le, a' mellyen lakik, vagy annyi ideig tartózkodik, hogy arról szép ismeretsége vagyon. Ezt pedig annyival inkább lehet kivánni, mivel csak ugyan illõ, hogy a Hazafi ön-honját és nemzetét is közelebbrõl esmérje. Ha a' tudnivágyás kész az ismeretlen tartományokba kûldendõ Expeditiókra nevezetes áldozatokat tenni, - pironkodva vallanám magamat Magyarnak, midõn Honfijaim, e' nem nagy kiterjedésû, de igen is figyelemre méltó Hazánknak minél tökéletesebb ismeretségét, magoknak tulajdonivá tenni nem óhajtanák." (TGy, 1823. X. 53-54.p.)
Értekezésében valóban rövid geográfiai leírást ad, kevés statisztikával (terület, települések, népesség, vallási megoszlás, adózás), aztán rátér a tájleírásra. Elsõbben a Hanságot veszi vizsgálat alá, nem feledkezve meg arról "a vad gyermekrõl", akit Kapuvár mellett a Királytóban fogtak "ez elõtt mintegy 74 esztendõvel" (Uo. 56-60. p.). Sopron után a Répcemellék következik. Néprajzi érdekességeket is megemlít, itt a következõ népi idõjóslásról emlékezik meg: "A' Répcze-mellékiek sok ízbéli megjegyzésök' következéseinél fogva, erõsen hiszik mint experimentum rusticumot, hogy midõn Mártziusban ködöt látnak vidékjökön, a' köd' napjától számolva a' 100ik napra bizonyosan kiárad a' Répcze' vize. Ezt az észre vételt már én is tapasztaltam; de megtörténik ez, a' köd barometruma nélkûl is, csak egy jó essõ legyen a' Répcze fõnél." (Uo. 62-63. p.) Majd a Rába egészen rövid leírása és a malomhelyek említése után rátér a vármegye lakosaira. Jobb sorsú vármegye, mert a lakosok csinosan járnak! Ezzel vezeti be a népesség leírását. "A' felsõbb falukban vagynak ugyan nyomorúlt sorsú Németek és Horvátok is; a' ruházatra nézve ezek legdísztelenebbek, a' Répcze-mellékiek legczifrábbak." (Uo. 64. p.) Ugyanígy elemzi, példákkal mutatja be az itt élõ három nemzetiség nyelvét. Még arra is tekintettel van, hogy a városi és a falusi lakosok nyelvezete is más. A magyarban felismeri a többi nyelvbõl átvett és "magyarosított" szavakat. 1840-re elkészítette még külön a Sopronmegyei tájszavak gyûjteményét is (TGy 1840. X. 19-39.) Munkáját magyar "eredetinek" mondott tájszavak megcáfolásával kezdi, ahol a jövevényszavakat jó érzékkel származtatja, vezeti vissza a német eredetire. Majd tájszavakat - és szólásokat, szóláshasonlatokat - sorol fel.(6)

Tíz évvel Kiss Sámuel cikke után Kiss József (7) írt Sopron megyérõl a TGy-ben. Õ már nem "rövid esmértetést" készített, 36 oldalas terjedelmes beszámolójában itt-ott egészen romantikus költõi magasságokba szárnyal, mint pl. a Sopron környéki hegyek leírásánál: "E' hegyi tájok között vagynak ollyanok, mellyek olly meglepõ szépek, mintha valamelly tündér sujtotta volna rájok varázs veszszejét. Kiindul a' mu'sák nevendékje, a' szabadba vágyó kebellel, a' városnak lármás tolongásából; magányos nyomait a hegyeknek intézi - látja a' körülötte több változásokban kinyilt természetet, felhág a' hegyeknek ormára, körül néz 's édes elragadtatással érezi a' szépet, mellyet toll le nem írhat, ecset tökéletesen le nem festhet." (Sopron Vármegye Esmértetése. TGy 1833. I. 7. p.) De aztán hamarosan a földre száll, Sopronnak és környékének a gazdaságáról, a terményeikrõl, az állatvilágról ír. Részletesen leírja a német, horvát viseletet, a nemzetiségek egymáshoz való viszonyáról is ejt szót. majd folytatja: "Hol a' hegyek szünnek - Czenktõl lefelé", jön Sopron vármegye alvidéke, "mely "általjában véve bár nem bir is olly kellemmel, mint a felsõ hegyes vidék: mindazáltal egy bizonyos szelid szépség terül el rajta. Itt egy kisded patakocska zajog elébb keskeny ágyában - mellette kövér fû 's több szinû virágok; - tovább, vagy egy kis bokros, vagy kisebb 's nagyobb erdõ emeli zöld koronáját. (…) Nevezetesebb termékenységü 's kiterjedésü ez alvidéken az úgy nevezett Répcze mellék és Rábaköz." (Uo. 12-13. p.)
A Rábaköznek kevés a fája, viszont rétek, legelõk nagyon jók, a széna jobb a hanságinál is. Jó gabonatermõ vidék, a Felföldre és Ausztriába is adnak el a fölöslegbõl. Már a hajdinát is termesztik a vidéken. A földet gondosan megmunkálják, akár négyszer is szántanak vetés alá, de jó a föld, a háromszori szántás is elegendõ. Rábaközben nem csépelik a gabonát, hanem nyomtatják. Rendkívül jó a búza, és egy posonyi mérõ vetõmagból akár 5-6, sõt néha 10 mérõ is terem. A szénán jó húsban lévõ ökröket nevelnek a Répcemelléken, amit a soproni Virágheti vagy májusi országos vásárra visznek eladni, de elhajtják õket Bécsig is. A bivalytartás is kezd elterjedni, és a hasznot a bivalytej hozza, mert jobb, mint a tehéntej. Elõnye, hogy soványabb takarmányon is megél és nem árt neki a métely, fejni viszont nehezebb. A Rábaközben a szénát különösen lótartásra és csikótenyésztésre fordítják. "Innét e' két nevezetes Sopron Vármegyei alvidékrõl azt lehet mondani, hogy: Répczemelléke szénájáról 's szarvasmarhájáról; Rábaköz pedig buzájáról' s lovairól nevezetes." (Uo. 20. p.)
A következõ részben a gabona és borkereskedési szokásokat taglalja, bizonyítva, milyen életrevaló üzletemberek az itt élõk. "Rábaköznek több helységeiben az a' szokás vagyon, hogy ro'sterméseket eladják 's helyette Gyõrben ugyan azon a pénzen, sõt gyakorta még oltsóbban kétszeresset vesznek, melly szaporább-is, jobb-is, mint a tiszta ro's." (Uo. 22. p.) De kereskednek gyümölccsel, aprójószággal, tojással s mással is. A megélhetéshez ez is nagy segítség, meg az, hogy egész éven van bérmunka is a szegényebbeknek. zselléreknek szõlõkben, télen cséplésnél, s kapnak annyi földet, ahol kendert, kukoricát megtermelhetnek, egy-két marhát, "sertvést" hizlalhatnak. "Igy nyújt a' birtokosabb kezet a' szegényebbnek, hogy így mind ketten öszvefogódzhatván, egymást kölcsönösen támogathassák 's panaszolkodni sorsa' mostohaságáról egygyiknek se légyen méltó oka." (Uo. 23. p.) Nem felejti Kiss József a leírásból az iparosokat sem. Nem tartja igazán sikeresnek az iparosok tanulását, úgy véli, sokan ezért, és azért, mert szakmájukban nem találnak örömet, elzüllenek, "nyereségeknek nem csekély része már a' korcsmáros kezében van. Igy teszik, nem a mostoha esetek, nem-is a vidék, melly mesterségeknek tetemesen kedvez, hanem ön magok magokat szegényekké. Erejek ez által fogy 's nem ritkán még az õsi hagyomány-is oda vesz." (Uo. 24. p.) De oka ennek az is, hogy csak a gazdálkodásnak van becsülete, a kisnemes is "szégyenl mesterséget tanulni, és gyakorolni, 's inkább kiván öt 's hat, sõt kevesebb holdja mellett szükölködni, mint valamelly hasznos mesterséget ûzni." (Uo. 25. p.)
A szerzõ figyelemmel van arra, - több nemzet és társadalmi réteg együttélésének milyen hatása van a szokásokra - gazdálkodásra, "udvariság' regulájira és rendszabásira", a mulatságokra, "babonás vélekedésekre és cselekedetekre". Véleménye szerint ahol "pallérozottabb" a nemesség, ott a "parasztok folyóbban és okosabban iparkodnak beszélni". A mulatságok között elsõ helyen a kártyajáték van, szokás "lapdázás" a gyerekeknél. "A' Rábaköziek menyekzõi mulatságaik gyakorta lármásabbak és tréfásabbak, tovább tartók 's népesebbek, kivált a' vagyonosabbaknál, mint a felsõbb magyar vidéken és a' Répczemelléken. Szokásban van itt az úgy nevezett tyukverõ-is (8) némelly helységekben, melly abból áll, hogy a' vendégek egymáshoz rendre nagy kedvvel és zajjal elmennek 's folytatják az evést 's ivást." (Uo. 28.p.) A babonás szokásokról rendkívül elítélõen beszél, és ezek fennmaradásának egyik okát a fonóházakban elmondott mesékben véli megtalálni.
A viseleteket részletesen leírja, figyelme még a férfi és nõi hajviseletre is kiterjed. "Több hoszszu hajat viselnek a' férjfijak… Kalapjok a' közép nemeseknek kerekes nagy karimáju. Az alrendüek sok helyeken világoskék dolmányt s ugyan ollyan szinü nadrágot kedvelnek kicsiny karimáju kerekes kalappal. Szokásban van a"' nemes birtokosoknál a' setétkék köpönyeg 's télen vagy posztóval borított vagy fejér bõr ujjas bunda fekete báránybõr hajtókával. A' szegényebb sorsuak dolmány és hoszszu szûrben 's vászonyból lovagnadrág módra készítet nadrágban járnak. Télen fejeket vagy alacsony csákó forma, vagy posztóval borított sapkával fedezik. Az aszszony nembélieknél általjában véve magyarosabb a' viselet… A hoszszuruha nem olly közönséges, az alrend nem haladt annyira elõ a' fényüzésben. Viselnek rökliket és ködmenyeket, hol hoszszabb, hol rövidebb szoknyákat, puruczkákat, fejruhát, harisnyát és czipõt, némelly öregebbek papucsot 's csizmát. A' leányok nagyobb részint… felpödrött 's hátul leeresztett hajjal járnak, mellynek végébe s némellyek tövére-is bokros pántlikát kötnek. A' közép rendü nemesek leányai füsüre teszik hajokat." (Uo. 31-32. p.)
A nyelv állapotáról megjegyzi, sehol sem egészen tiszta, sok német szót kevernek a magyar közé, vagy hibásan ejtik a magyar szavakat, "ízve", de el lehet mondani, mindent egybe véve, nincs rossz állapotban a magyar nyelv. "De még fõrendjei-is e' megyének igaz, jó magyaroknak tartathatnak: mert nem csak beszélik, hanem egyszersmind jól-is beszélik honi nyelveket. (…) A' szokások -is magyarok még az uri renden levõknél-is." (Uo. 33-34. p.) Jó példát mutat Eszterházy Pál, Festetics Ignác és a Széchényi-család. Nem hagyja ki a felsorolásból a megyébõl származó, vagy itteni munkálkodása alatt hírnévre szert tett emberek névsorát sem a szerzõ, a korábban említettek mellett Széchenyi Istvánon kívül Kis János szuperintendens és Felsõbüki Nagy Pál tevékenységére tér ki részletesebben.

A fentebb már említett, a Rába és Rábca között elhelyezkedõ Tóközrõl Horváth János (9) írt töredékeket. (1823. III. 99-103.) Horváth János szerint a tóközi lakosok "Culturájok egy két helységet kivévén igen hátra van. A' Rábcza kiöntése… 's rendetlen folyása árvizes esztendõvel tetemes kárt okoz nékik. Eggyik falu a' másikhoz illyenkor majd nem hozzá járulhatalan", száraz idõben azonban olyan jó szénatermelõ vidék, hogy egy-egy település hat másik falut is el tudna látni. A vizenyõs vidéken "Borok nem terem, se gyümöltsök… azért a' lakosok, mint víz iszák sokkal szintelenebbek barátságtalanabbak is mint a' Hegybeliek, a' ró'sás ajakak, szikrázó szemek, pirosló arczák ritkák nálok." Hallal, csíkkal, rákkal és ludakkal kereskednek. "Tollas ágyi ruhával a' Tóközi fejér nép feljül halad mindeneket. Sehol annyi tollat 's ágyi ruhát nem visz a' paraszt leány mikor férjhez megy, mint itt." "Csiksás" és "kákó" (gyékény) sok van, sokféleképpen használják. Rétiben 1818-ban egy csíksás kazal magától meggyulladt, néhány ház kivételével az egész falu "oskolástól együtt szerencsétlenûl el pusztúlt". 1822 augusztusában a gondatlanság szintén tûzvészt okozott a hanyban, egy hónapig égett a tûz a földben. A szerzõ szerint a nép nehéz állapotán az segítene, ha "a vizek organizáltatnának, canálisoztatnának". Nagy elõrelépés volt, hogy az utak állapotán már javítottak. A rövid ismertetésbõl kicsendül a mélységes együttérzés és segíteni akarás.
Edvi Illés Pálnak (10) a lakodalmi szokásokat ismertetõ - már tisztán leíró néprajzi - munkája részletesen tartalmazza egy tóközi lakodalom leírását. (1827. XII. 3-25. p.) A "Võfél-levél, Tóközben" alcímû részben (12-25. p.) nem írja a szerzõ, melyik faluban jegyezte le a tréfás verseket, csak egy "N.ni falu legyen nyugovó helyetek" utalást találunk, ez alapján nem azonosítható a település. Az lakodalom alatti võfély-mondókákat közli, megismerkedhetünk közben a lakodalom leírásával, az ételek sorrendjével, a zenészek és a szakácsné számára pénzgyûjtéssel majd a tánccal.

A gazdálkodással kapcsolatos Beszédes József (11) Gyakorlós Inzsenéri értekezése, mely a vízszabályozás lehetõségeit veszi számba. A hidrotechnikának "a' mezei gazdaságra, mesterségekre és kereskedésre kiváltképen" alkalmazását, "a Rába vizének tökélletes és könnyü regulátzióját, minden Rábai malmok megmaradhatását ezeknek jobbulását, sõt szaporítását meg mutatja", amely szabályozással több mint kétszáz kõre dolgozó malmot, közel 800 ezer holdnyi földet lehet megmenteni árvíz idején a Rába és a Répce között. A megoldást a két "vízágyban" látta: a természetes folyás mellett malomcsatornát kellene több helyen építeni. (TGy 1830. IV. 49-59.) (Kiss Sámuel hasonló szellemben írt 1833-as munkájában a Répce-mellék és Rábaköz ismertetésekor a vízlevezetõ árkok, csatornák elõnyeirõl.)

Fejér György gyõri mûködése idején sok helyi vonatkozású anyaggal szolgált, többek között 1820-ban megírta Molnár K[eresztelõ] János életrajzát Y monogram alatt. A csécsényi (Rábacsécsény) molnár, Szabó János fia 1728. június 13-án született. Iskoláit Gyõrben és Pozsonyban végezte, 1745-ben lépett a jezsuita rendbe Bécsben. Szerte az országban tanított Sárospataktól Kolozsváron, Gyõrön át Budáig. Egyházi mûvek mellett foglalkozott építészettel, fizikával, természettudománnyal, pedagógiával és írt latin verseket. 19 éven át folytatta Magyar könyvházának kiadását (1783-1803.) "Molnár János mintegy 5 1 lábnyomnyi magas, inkább sovány mint hízott termetû barna színû, hajú és szemöldökû, eleven tekéntetû, komoly kedvû, nyílt-szívû, tiszta lelkû, figyelmetes elméjû, nyájas társaságú, hív barátságú ember volt. Szorgalmatos munkásságát bizonyityák a' Zsidó, Görög, Franczia, 's német nyelvek, mellyekben jártos volt. Gazdagságra, 's fényre nem látzatott õ soha törekedni. Könyvestára volt legkedvesebb mulatsága… a' nyavalák' sulya alatt rogyott le 1804-dik esztendõben, érdemes életének hetvenhatodikában." (TGy 1820. IX. 75.p.)
Egy életrajzgyûjteményt tesz közzé -i- monogram mögé "bújva" Szartóri Ferenc (12) a Némelly ezen Században kimult Evangelikus Irók a' Dunántúli Kerûletbõl címû munkájában. Németh Lászlót, Kis Zsigmondot, Illyés Pétert kötötte a Rábaközhöz születésük vagy szolgálatuk. (TGy 1826. X. 69-91.)
Németh Lászlónak szenteli a legnagyobb terjedelmet az életrajzíró. Németh László 1770. december 2-án született Jobaházán. "Az attya közönséges sorsú, de alkalmas birtokú Nemes ember volt", aki fiait taníttatta. László fia Vadosfán kezdte tanulmányait, már itt kitûnt éles eszével és szorgalmával. Tíz esztendõs korától Sopronban tanult, közel 11 évig. Alapító tagja volt a soproni Magyar Társaságnak. 1791-tõl egy magyarországi körút után 1794-ig Göttingában tanult, majd Gyõrbe hívták meg tanítani, itt dolgozott és élt 1806. május 15-én bekövetkezett halálig. Írt és fordított történelem, latin tankönyveket, recenziókat. "Láng esze nem szeretett ballagva járni, hanem szüntelen nyargalni akart; nem tsuda hát, ha egy ollyan világban, mellyben annyi sorompó vagyon, a' megütközést nem egészen kerülhette el." (TGy. 1826. X. 75-83.)
Nagy István Bezin (Rábaköznek a Gyõr megyéhez tartozó területén) született 1728. május 2-án. A szerzõ szerint a gyülekezet legjámborabb szuperintendense volt. Gyõri, soproni és wittenbergai tanulás után a Dél-Dunántúlon szolgált. 1812-ben halt meg, 84 éves korában. (Uo. 86.p.) Illyés Péter (1759-1810 elõtt) "1784-ben Sz.Andráson (Rábaszentandrás) az új Gyûlekezet' Predikátorává lett, 's ugyan itt töltötte el tsendes életét". A nemesdömölki születésû Kis Zsigmond (1744-1805) a bödögei (Markotabödöge) gyülekezetet vezette 1771-1783 között. (Uo. 89-90.)

A TGy irodalmi melléklapja volt a Szépliteratúrai Ajándék, amelyben 1823-ban jelentek meg Edvi Illyés Pálnak (13) Szecsõdy Jánoshoz a Répce-mellékrõl írott levelei. Edvi Illés Pál evangélikus lelkész 1818-tól 1823-ig Nagygeresden volt rendes prédikátor, innen írta leveleit Veszprém megyébe Szecsõdy Jánoshoz 1818-1820 között. A hét testvér közül László orvosdoktor lett, egy könyvismertetése jelent meg a TGy-ben.(14)

Kisebb közlemények
Rábaközrõl fent részletesebben ismertetett munkák mellett találhatunk még egyes településekre vonatkozó kisebb adatokat is. Tudománytörténeti érdekességeket is rejtegetnek a 19. század régészetérõl és történetírásáról a következõ munkák.
Árpás - Mórichida római kori emlékeirõl szól Zs[oldos ] J[ános] (15): Szombathelyrõl, Mursella városon keresztûl Gyõrre vezetõ hajdani Római útról. (1820. III. 69-72.) Zsoldos János egy Lovászpatona melletti római kori sír feltárását és a leleteket írja le, majd a korban ismeretes római kori emlékek alapján meghatározza Mursella város helyét és a Szombathely-Gyõr között út vonalát. Ehhez Jankovich Miklós elragadtatott hangú szerkesztõi megjegyzést fûzött, a leletet és a tanulmányt úgy értékelve, hogy a Magyarországon keresztül menõ római utak megállapításához ez a munka "új és eddig senkitõl nem tapasztaltatott fényt nyújtott". (A továbbiakban ugyan vitatkozott Mursella helyének meghatározásával, és a talált felirat értelmezésével, de a tárgyunkat érintõ kérdéssel nem.)
Gyurikovits György (16): Gyõr Vármegyében fekvõ Móriczhida helységének ismertetése (1829. II. 3-23.) címû munkája részletesen leírja a falu határát, történetét, gazdálkodását, a 18. századi vízszabályozásokat egyaránt. A településnek a szerzõ szerint a Gyõrbõl Sopronba menõ út ad jelentõséget. Eredetét a 13. századra, a premontreiek magyarországi letelepítésére, a Szent Jakab apostol tiszteletére emelt monostor megalapítására teszi. Felsorolja az alapítólevélben található birtokokat, majd közli az alapítólevelet is. Végig veszi a monostor és a falu történetét, ismerteti a birtokosait a 19. század elejéig. (A római kori útról nem ír.)
Az 1096-os keresztes seregek átvonulása és rablásai leírását olvashatjuk Sopron, Moson, Beled és Szentmárton vonalában - Strázsay János (17) tollából: A' Kereszt-Vitézek, Magyar Országban. (1823. XI. 68-98.) A "vörös keresztes" háború meghirdetésétõl kezdve írja le a hadjáratot, amely három hullámban ért Magyarországra. Az elsõ csoportok 1096 májusában érték el az országot. Kálmán király átengedte a hadakat az országon, amelyek csak a Szávánál kezdtek el rabolni, fosztogatni. A második hullám Sopronnál érkezett az országba, Zemlinig rendben vonultak, majd ismét rablás, gyújtogatás következett. "…egy harmadik 15000 fõbõl álló Sereg jelent meg az országnak határain… Ezen Seregnek Mosony és Szent Mártoni hegye között nyugvó helyek adattak és megengedte Kálmán, hogy a szükséges élelem és úti szereket magának az Ország népétõl megvásárolhassa. El éltek azonban ezek is a' Királynak kegyével… Kálmán, hogy országát ezen kelemetlen vendégektõl megszabadíthassa, egynéhány szomszéd Vármegyéknek fegyver népét felhívta, és körül vétetvén a kereszteseket Beled mellett, nem messzi Szent Mártontól… késtelen el takarodásra szorgalmaszta." A magyarok egy ideig elkerülték az összeütközést, majd hirtelen lerohanva a keresztesek táborát, "az egész kereszt sereget el enyésztették, úgy annyira, hogy csak alig maradtak három ezeren élõ tanúi azon büntetõ itéletnek, a' melly Sz. Márton alatt rajtok végben vittetett." (Uo. 77-78. p.) A negyedik sereget már felkészülten várták, megerõsítették Óvár és Moson határvárát, élelmet, hadi szereket halmoztak fel Magyarország határainak megvédésére. A lajtai ütközet után a keresztes seregek "mosonvárig" jutottak, azt négyszer ostromolták meg. A következõ hadat Buillon Gottfried vezette, hadai "átlépvén a magyar földet, a' Laitha, a' Dsuna és a' Bakonyi Erdõ között" telepedtek le. Az átkelés Magyarországon rendezetten folyt, magyar hadak kíséretében, a kijelölt Duna melletti útvonalon, ahol tárházakat állítottak fel a seregek ellátására. A többi keresztes hadjáratot már rövidebben ismerteti a szerzõ, majd a végén a keresztes háborúk hasznát összegzi, többek között "a' kereszt had volt eggyik azon fõ eszközök közzûl, a'mellyek által a legkülömbözõbb eredetû és mind addig magok között legidegenebb Nemzetek megtanúlták egymást viszont ösmérni, és a' mellyek megtörvén a' bal véleményeknek és elõ itéleteknek hatalmát, Európának népeit egy egészbe öszve kötötték." (Uo. 98.p.)
A csornai Premontrei Rend új prépostja, Gyöngyösi Pál kinevezésérõl tudósít H.J.E. az Elõlépések és megtiszteltetések címû rovatban. A tudósító szerint 1820. szeptember 1-jén(18) iktatták be a korábbi szombathelyi igazgatót, "akiben a rend "eggy szelíd édes Atyát' s érzékennyen szeretõ Testvért, az emberiség egy kegyes Jóltévõt… a szép Tudományok… egy hathatós Maecenást nyertek". (1820. X. 120.) A Gyõri egyházmegye ismertetésében a premontreiekre is kitér Horváth Elek (Egyházi Rendek Intézete. 1826. I. 10-27.): a "Csornai Fehér Papok Fõ Tisztelendõ Göngyösi Pál… kormánnya alatt tanítanak… öszveségesen vannak [mintegy] 32.") Horvát István: A' Magyar Nyelv régi Maradványairól. címû értekezésében "Kazzay Karátsonnak a' Tsornai Prépostságból 1413-dik évben költ Magyar Testamentomát" ismerteti. (1835. V. 86-87.) A Weszprémi István által 1781-ben nyomtatásban is kiadott végrendeletben három magyar szó található: "Kazzay Karátson bátiam" (azaz Kazzay Karátson bátyám) - a közlõ szerinti jelentõsége, hogy addigi ismereteik szerint ez a "Magyar Nyelv diplomatikai keletének legrégiebb nyoma". (Horváth István az eredetihez már nem fért hozzá, de reménykedett, hogy valahol megtalálható az eredeti.) /19/
Csaplovics János Sopron vármegyében csak 6 patikáról tud, pedig a 7. kismartoni mellett van egy 8. is, a "Csornai Patika, melly pedig [a' T. N. Vármegye egyik Orvos T Sándorfy úr is ugyan Csornán lakván] alkalmas sorsba vagyon" (Bachich: Javítás a' Patikákról. 1823. VI. 126-127.) Hatos László: Kiegészítést fûz a patikákhoz: "Csorna Mezõ Városában is vagyon egy rendes patika, melly egész Rába közre és Répcze melléki nagy részére szolgál". (Feltehetõen azonos az elõzõben ismertetettel? Megtzáfolások és Igazítások. 1823. VII. 130.) Lukácsy István (1797-1852.) Bogyoszlón volt plébános 1797-tõl haláláig. A Gyõri Püspöki Megyének leírásában (1824. IV. 60-70.) a gyõri püspökök sora után ismerteti az egyházmegye felépítését, a nagyobb városokat. Közülük: "Csorna, Praemonstratensis Praepostsággal, és hiteles levél-tárral." Javításokat találhatunk Lukácsi ezen munkájához többek között a csornai és horpácsi Szent Mihály Arkangyal prépostságról W.L. tollából (1833. VI. 1-22. p.)
Kapuvárról Szalay Ágoston: Magyar Régiség címû munkájában (1834. IX. 124-125.) egy 1547-ben "Kapw Waraban" kelt magyar nyelvû levelet közöl "Kapwy mihal paptól Zotan Emrenek, Nádasdy Tamás sáfárának". Kapui Mihály megerõsíti egy korábbi levelét egy suba csináltatás és posztó ügyében. A levél hátán egy "étek lajstrom" is található.
Gyurikovits György csak megemlíti Kapuvárt a Magyar Országi Végvárak Állapotja XVII. Században. (1839. I. 54-75.) címû - közel kétszáz évet átfogó - áttekintésében: "A' mohátsi szerencsétlen ütközetbõl… a' gyõzedelmes vérengzõ Törökök… [a] Vármegyéket Balaton taváig 's Gyõrig elpusztították, elfoglalták." (Uo. 54.p.). Számba veszi a szerzõ az 1637/38. és 1646-47. évi országgyûléseken "nemzeti nyelven szerkeztetett, hiteles irományokat", melyek a várak állapotáról, fenntartásáról készültek, felsorolja a végvárakat, köztük Kapuvárt is. Az elsõ irat szerint a "Gyõrhöz tartozó Végházakban katonáskodó hadi népnek fizet Austria tûrhetõképen, ha nem is egyszer, de még is többizben" (Uo. 363-64. p.), ami általában nem jellemzõ az országra! Drága az élelem és rendszertelen az ellátás, rossz állapotban vannak a "végházak", kevés a bennük szolgáló vitéz, gyakoriak a kicsapások, amit a török az országbélieken torol meg. Majd felsorolja, hogyan kellene megoldani a biztonságos védelemhez a végvárak ellátását. A második javaslatban is nagyjából ugyanazon megoldási lehetõségek szerepelnek. (Itt Kapuvárt külön már nem említi.)
Kisfaluddal foglalkozik Horvát István: A' Kazméri, vagy is más néven Kisfaludi Nemeseknek a' Mihályi Nemesekkel Nagy Lajos Magyar Király rendelése következésében némelly peres földrõl a' Gyõri Káptalan, Királyi Ember és Békitõ Nemesek elõtt 1363-dik évben November 5-dikán költ Egyességlevelük; egy Réz Táblával. (1834. VIII. 65-67.) Horvát közli rézmetszetben az oklevelet is, az átírását is. Az oklevél a Vas vármegyei szolgabíró, Kisfaludy János levéltárában volt megtalálható.
Mihályiról szól Horvát István "Imre Magyar Királynak 1198-dik évben Ugrin Gyõri Püspök számára Mihályi Sopronvármegyei Mezõvárosról költ Óklevele, egy Réztáblával" (1834. III. 97-99.) címû diplomatikai közleménye. A király "Vgurino" püspöknek ajándékozza a "Michal" nevû birtokot 9 mansio rabszolgával és gyerekeikkel, 10 nõtlen rabszolgával és 4 mansio libertinussal (név szerint felsorolva). Horvát részletesen leírja az akkor még majdnem ép királyi pecsétet is, amely "az Óklevél közepénél tétetett két vágányból függ le veres és zöld színü fonatott selyem kötélkérõl" (Uo. 98. p.).(20)

A Tudományos Gyûjtemény elõfizetõi a Rábaközben (ld. táblázatban is)
Feltinger István gyõri kanonok, Mihályi mezõváros plebanussa 1817-18.
Gödör György Vadosfai predikátor, Theolog. Licentiatusa és a Sopronyi Alsó Megyebeli Evang. Ekklesiák seniora. 1821-22.
Gyöngyösi Pál, a' praem. Szerz. Kanonok Rend Prelatusa, Sz. Mihály Csornai és Horpátsi Gy.O.B. Asszony Türjei és Jánoshídi prépostja.1821-28.
Tiszt. Horváth (K.Takácsi) János, Vadosfai evang. Predikátor és Soprony Vgye' Táblabirája 1836-41.
Hutter Mihály Csornai Praemonstrat. Szerzetbéli Áldozó Pap 1817. (Késõbb is elõfizet, mint ifjú Gróf Battyhány Ferenc külön oktatója ill. nevelõje 1822-25 k.)
Kiss (Nemeskéri) Jósef Evang. Prédikátor N.Geresden 1826-1828., 1833-1841.
Kiss (Nemes Apáti) Sámuel [hely nélkül]1823-25.; Nagy Geresden Ev. Prédikátor 1826., Szilsárkányban 1827-32., 1838-41. (Már 1821-ben is, mint a Wessei úrfiak nevelõje)
Kolosváry Péter, Gróf Cziráky Antal, Dienesfa és Kenyeri Uradalom Tisztartója 1820-1824.
Praemonstratenssis Kanonok Urak' Csornai Fõ Praepostsága 1821-23., 1833-41.
A' Rábaközi Olvasó Társaság 1836-37.
Szerdahelyi Antal, Szanyi Plébánus 1831-37.
Takáts Mihály, Cziráki Plébános 1826-28.

Jegyzetek:

(1) Fejér György: A' Nemzeti Culturáról közönségesen, 's a' Magyar Nemzet' Culturájáról különösen. TGy 1817. I. 13-42., II. 3-27., III. 3-44. A szövegeket a korabeli helyesírással és központozással, szöveghûen idézem.
Fejér György (1766-1851) teológiai doktor 1817-ben és 1818-ban a TGy szerkesztõje, a Gyõri királyi tankerület igazgatója 1818-1824 között, majd húsz évig a pesti Egyetemi könyvtár vezetõje volt. (Szinnyei III. 253-266.)
(2) Dr. Göcsei Imre: A Rábaköz természetföldrajza. In: A Rábaköz térszerkezete. MTA Regionális kutatások Központja, Csorna-Kapuvár, 1988. 7-26.
(3) Fényes Elek: Magyarországnak s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. Elsõ kötet. Pesten, 1841. Sopron vármegye 238-293. p.
(4) "Csorna m[ezõ]v[áro]s Soprony v[ár]m[egyé]ben: 4155 kat[olikus], 4 prot[estáns], 36 zsid[ó].
Szany, hely[ség] Soprony v[ár]m[egyé]ben, 1960 kat[olikus], 1 ó hit[û]." TGy 1818. IV. 92. p.
(5) Nemes-apáthi Kiss Sámuel evangélikus lelkész 1796. augusztus 26-án született Farádon. Tanulmányait 1808-17. között Sopronban végezte, 1818-22 között nevelõként dolgozott a csáfordi Tóth és a Véssey családnál. Egy évig Bécsben teológiát tanult, majd 5 évig szüleinél élt Nagygeresden. 1827-ben lett szilsárkányi ev. lelkész, itt is halt meg 1861. október 16-án. A Rábaközi Olvasó Társaság titkára volt, amelynek mûködésérõl a Társalkodóban tudósított 1836-ban (93. sz. 369-370.). Baráti viszonyban állt kora több nevezetes írójával, többek között Kazinczyval is levelezett. Cikkei jelentek meg a TGy (összesen 16 kisebb-nagyobb névvel jelzett) mellett a Felsõ-magyarországi Minervában, a Társalkodóban, a Divatcsarnokban stb., költeményei a TGy irodalmi melléklapjában, a Szépliteratúrai Ajándékban. (Szinnyei, VI. 385-386., életrajzát Fried István tette teljessé SSz 1972. 263-267.) Nemcsak munkatársa, elõfizetõje is volt a TGy-nek. Már 1821-ben már találkozunk Kis Sámuellel, aki "a' Wessei Úrfiak Nevelõje" (Vésseyek - Somogy megyei család), 1823-1825 között hely megjelölése nélkül olvasható a neve, 1826-ban Nagygeresdrõl, majd 1826-tól 1841-ig (kivéve az 1833-37 közötti éveket) szilsárkányi ev. lelkészként szerepel a prenumerációs listákon.
(6) Csak néhány, a gyûjtõ által külön rábaköziként megjelölt szót sorolnék fel: abajnac = buzával vegyes rozs, vagyis kétszeres; bolond búza = rábaközben olly perje alku mezei növény, melly ha bõven van gabona között és ki nem tisztitatik, a' belõle készült kenyér szédelgést okoz. Innét a' répczemellékiek részegesnek szokták nevezni; fidel = rábaközi szó; répczemellett fejrevaló, olly vékony szüvet pamutból, mellyet közrendü asszonyok sátornemüleg csinálnak fejökre, de már gyéren láthatni, mert kiment a' divatból; harasztos káposzta = rábaközi szó, répczemellett rostos káposzta; leveleinek körzete nagyon redõs és csipkés stb. (TGy 1840. X. 19-39. p.)
(7) Kiss József gyõri származású ev. lelkész, "1796-ban a vittenbergai egyetemen tanult; azután nagy-baráti (Gyõrmegye), majd nagy-geresdi (Sopronmegye) lelkész lett és Sopronmegye táblabirája volt." Költeményei, cikkei jelentek meg a Szépliteratúrai Ajándékban, a Koszorúban és a Felsõ-magyarországi Minervában. (Szinnyei a TGy-t nem is említi, születése és halálozása évét nem tudja.) (Szinnyei, VI. 336.) Elõfizetõje volt a TGy-nek mint "Kis (nemeskéri) József Evang. Prédikátor N.Geresden" 1826-1828 és 1833-1841 között.
(8) Edvi Illés Pál A' Magyar Parasztok' Lakodalmi szokásaik c. cikkében (1827. XII. 3-25.; ismertetését ld. alább) a rábaközi szokásokból szintén a tyukverõt tartja megjegyzendõnek a hosszú, "több napokig eltartó lakodalmak" mellett. A szerkesztõség megjegyzése szerint ez a szokás másutt a fiatalok téli mulatsága szokott lenni. (Uo. 5. p.)
(9) Nagy-takácsi Horváth János (1793-1880) ág.ev. lelkész, 1818-1819-ben Felpécen, 1819-1826. között Rétiben (ma Tárnokréti) volt lelkész, majd haláláig a Sopron megyei Vadosfán élt.
(10) Edvi Illés Pál 1893. június 29-én született Rétiben (ma Tárnokréti, Gyõr m.). 1802-1823 között Sopronban tanult, néhány éves utazás, tapasztalatszerzés után 1817 októberében káplánná avatták apja mellé szülõfalujában. 1818-ban Nagygeresdre hívták rendes prédikátornak, 1823-tól Vanyolán, majd 1831-tól haláláig, 1871-ig Nemesdömölkön volt lelkész. 1822-tõl munkatársa volt a TGy-nek, mintegy negyven cikk, tanulmány, könyvismertetés jelent meg a neve vagy monogramja (E.I.P.) alatt. 1824-tõl az elõfizetési listán is megtalálható a neve.
(11) Beszédes József (1787-1852); bölcseleti doktor, vízmérnök, az MTA levelezõ tagja. A Rába-szabályozás, felmérés irodalma nagy, összefoglalja Pájer Imre: Rábaköz népének védekezése az áradások ellen (1870-1889) Csorna, 1990. és irodalomjegyzéke (ld. ott, 62-63. p.)
(12) Szartóri Ferenc ld. Magyar álnévlexikon ill. a TGy lapalji jegyzete
(13) A TGy-ben Edvi Illyésként szerepel, Szinnyei Edvi Illésként ír a családról. Edvi Illés Pál termékeny munkatársa volt a TGy-nek 1822-40 között, változatos témákról írt. Költeményei is jelentek meg a TGy irodalmi melléklapjában. (ld.9. lábjegyzet, ill. Szinnyei, II. 1208-1214.) Edvi Illés László (1813. Réti-1877. Jászberény) könyvismertetést írt a TGy-be, költeményei is jelentek meg a Koszorúban. (Róla Szinnyei, II. 1205.)
(14) Más rábaközi származású szerzõk is publikáltak a TGy-ben:
Gödör Lajos: Intézetek. 1819. III. 114., 1819. IX. 106-111. Költeményei is jelentek meg a TGy irodalmi melléklapjában, a Szépliteratúrai Ajándékban. 1800-ban született Uraiújfalun, tanulmányai után Vadosfára került apja mellé segédtanítónak. 1822-ben fiatalon halt meg. (Róla ld. Szinnyei III. 1345.;.) Testvére, Gödör József (1797.-1866) nem írt a TGy-be, saját folyóiratot készített Laura címmel, amelybõl 2 szám jelent meg. (Róla részletesen Jakus Lajos: Gödör József. (Sopron megyei író és Goethe pártfogoltja.) SSz 1967. 234.p.)
Lukácsy István (1772-1852.) Bogyoszlón volt plébános 1797-tõl haláláig. Szinnyei.(Sz.VIII.118-119.) ezen TGy-ben megjelent munkájáról nem tud: A Gyõri Püspöki Megyének leírása. (1824. IV. 60-70.)
(15) Zsoldos János (1767-1832) Veszprém vármegye fõorvosa volt.
(16) Gyurikovits György (1780-1848) Pozsony város képviselõje az országgyûléseken 1825-1939 k., az MTA levelezõ tagja 1832-tõl. Tudományos érdeme Magyarország földjének és népének ismertetése. (Sz. IV. 197-174.)
(17) Strázsay János ügyvéd, Baranya m. táblabíró. (Sz. XIII. 78-79.)
(18) Szinnyei József -feltehetõleg nyomdahibából kifolyólag - 1810. évi beiktatásról ír. (Szinnyei, IV. 72-73.)
(19) A Zsigmondkori oklevéltár IV. (1413-1414) kötetében (Akad. K. Bp. 1994.) nevezett oklevél nem található.
(20) Ld. Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. kötet. 1001-1270. MTA, Bp. 1923. 53. p. A megjelenéseknél Szentpétery közli a TGy ezen számát is, a facsimilével együtt.