Szalai Attila:
Szigethy Attila kapuvári évei


"Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget
kapott, melyet nem dobok el..."

(Babits Mihály)

1957. augusztus 12-én öngyilkos lett Szigethy Attila, az 1956-os forradalom és szabadságharc Gyõr-Sopron megyei vezetõje, a forradalom legjelentõsebb vidéki szervének, a Dunántúli Nemzeti Tanácsnak az elnöke. Kiugrott egy második emeleti folyosóablakból és szörnyethalt.
Halálával egy olyan népi-nemzeti elkötelezettségû politikus életpályája ért véget, aki számára nem pusztán szólam volt Illyés Gyula örökérvényû gondolata: "Magyar az, aki vállalja." Szigethy Attila vállalta, tettekkel bizonyította magyarságát. Barátai, munkatársai, ismerõsei szerint egyenes jellemû, józan, bölcs ember volt, akire mindig lehetett számítani. Felelõsnek érezte magát minden embertársáért. Amikor pedig eljött 1956. októbere, a magyar történelem nagy pillanata, vállalta a történelem által ráosztott szerepet.
Nem véletlenül írta róla Litván György történész, az 1956-os forradalom és szabadságharc kiváló kutatója: "Szigethy Attila a forradalom vidéki vezetõi közül az egyetlen igazán kiemelkedõ, karizmatikus figura!"

A pályakezdés évei

Szigethy Attila 1912. március 10-én született Kapuváron, Sopron vármegyében. Apja a nemesi származású Szentiványi Szigethy Tivadar, bírósági végrehajtó; anyja Horváth Terézia háztartásbeli. Egy testvére volt, Tivadar (1906-1970), aki erdészként dolgozott.

Szigethy Attila 1937-ben nõsült, felesége, Kovács Antónia (1912-1977) OTP pénztáros volt.(1)
1939-ben született Piroska lányuk, aki ma nyugdíjas tisztviselõ; 1942-ben Attila fiúk, aki üzemmérnöki diplomát szerzett, de fiatalon meghalt.
Szigethy Attila az elemi iskolát és a polgárit Kapuváron végezte. Magasabb végzettséget a Soproni Erdészeti Akadémián szerzett 1955-ben. Apját korán elvesztette, egyetlen atyai öröksége egy gazdag könyvtár volt. Ez nagyon sokat jelentett neki, hisz a Rábaköz fõvárosaként emlegetett Kapuvár szellemi világa önmûvelésre kevés lehetõséget adott.(2) Márpedig számára az olvasás, az autodidakta ismeretszerzés nélkülözhetetlen tevékenység volt.
Nem véletlen, hogy nagyon sok író és mûvész barátja volt. Páratlan intelligenciája és mûveltsége sok nehézségen segítette át. A Kapuvári Járásbíróságon, mint jegyzõ kezdett dolgozni 1929-ben, majd 1939-ben a város Körzeti Ipartestületének jegyzõje lett. Ebben a beosztásában hivatali teendõinek ellátása mellett legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy minden segítséget megadjon a tanulni vágyó helyi fiataloknak.(3)
Az 1930-as évek derekán csatlakozott a népi mozgalomhoz. A háború elõtti évek szociográfiai tényfeltáró munkái és a népi írók mûvei döbbentették rá az ellenforradalmi Magyarország falusi szegénységének állapotára. Ehhez járásbírósági tapasztalatai is hozzájárultak.(4) Talán õ volt a mozgalom egyetlen nem író reprezentánsa, s ez biztosít különleges helyet számára.(5)
Politikai-társadalmi nézetei a falukutató népi írók nézeteit tükrözték. (A nép, a parasztság iránti elkötelezettség, demokratikus földreform, politikai harmadik út.) Politikai fejlõdésének vízválasztója volt az 1943-as szárszói konferencia, ahol megismerkedett a Nemzeti Parasztpárt és a népi mozgalom jeles képviselõivel. Különösen Veres Péter személye és elõadása tett rá nagy hatást. Jó barátságba kerültek, s Szigethy Attila büszkén vallotta "Péter bácsit" a tanítómesterének. Mindig szívesen beszélt szárszói élményeirõl. Kedvenc története az volt, mikor elmesélte, hogy a "Péter bácsi" (Veres Péter) hogyan békítgette az állandóan vitatkozó és összeveszõ Kovács Imrét és Erdei Ferencet.(6) Veres Péteren kívül itt kötött barátságot Erdei Ferenccel is, aki az 1950-es években több alkalommal is segített neki.
A szárszói konferencia egyik legfontosabb jelentõségének Szabó Zoltán azt tartja, hogy egymásra találtak az írók és az ellenzéki ifjak. Paul Zinner amerikai történész szerint szembeszökõ a hasonlóság Szárszó és az 1956 tavaszi Petõfi köri viták között. Az amerikai történész szerint az 1956-os forradalom nem érthetõ meg a szárszói konferencia vezérlõ gondolata nélkül.(7) Az mindenesetre tény, hogy Szigethy Attila politikusi pályája lényegében itt kezdõdött, s az 1956-os forradalomban csúcsosodott ki!
A német megszállás után és a nyilas uralom alatt hivatalában szerzett információkkal segítette barátait, akik a nyilas terrorral való fegyveres szembefordulás lehetõségét mérlegelték.(8) Õ is gyanúba került. Figyeltették házát, barátait, kapcsolatait. Egy feljelentés után házkutatást tartottak nála, de semmi kompromittáló anyagot nem találtak, ezért nem tartóztatták le. Szigethy Attila emberi nagyságát jelzi, hogy e nehéz idõkben, fokozódó zaklatások közepette, amikor egyre inkább veszélybe került személyes biztonsága, néhány napig a házában bújtatta Dobi István kisgazda politikust.(9) Szimpatizált mindazokkal, akik szembekerültek az esztelen pusztítással. Hamis papírokkal segítette a kommunista Iliás Ferencet, Ratatics Istvánt, az ellenállást szervezõ, s a Kisgazdapárttal rokonszenvezõ Varjú fivéreket.(10) Háza a háború utolsó napjaiban szinte menedékhelye lett a keletrõl, a front elõl menekülõknek. 1945 márciusának végén Kapuvárott is véget ért a háború. Nem véletlen, hogy az élet újraindulásakor Kapuvárott és Sopron vármegyében is komoly, felelõsségteljes feladatok várták a nehéz napokban is példamutatóan helytálló Szigethy Attilát.

A parasztpárti politikus

Népi-nemzeti elkötelezettsége, barátsága a népi írókkal, s korábbi kötõdései a népiek mozgalmához természetessé tették, hogy 1945 tavaszán a Nemzeti Parasztpártban kezdett el tevékenykedni. Megválasztották a Parasztpárt kapuvári titkárának, s a helyi Nemzeti Bizottságnak is titkára lett. Részt vett a Sopron megyei Földosztó Bizottság munkájában, a földosztás gyakorlati feladatainak végrehajtásában.(11) Nem véletlen, hogy 1945. május 28-án a Nemzeti Parasztpárt Országos Központja Szigethy Attilát bízta meg, hogy Sopron vármegyében megalakítsa a párt helyi szervezeteit.(12) A párt a Dunántúlon elég gyenge pozíciókkal rendelkezett. 1945 augusztusában a Nemzeti Parasztpártnak Sopron megyében 2825, Gyõr-Moson megyében 3277 tagja volt.(13) Sopron megyében a Független Kisgazdapárt, Gyõr-Moson megyében a Szociáldemokrata Párt volt nagyon erõs. Érdekes, hogy Kapuváron a MKP, illetõleg 1946. márciusától a kommunisták vezette Baloldali Blokk vált meghatározóvá. A Nemzeti Parasztpárt helyi szervezeteinek kiépítése, a földreform végrehajtásának ellenõrzése és a közelgõ nemzetgyûlési választások miatt Veres Péter több alkalommal is (1945. máj. 30., aug. 12., okt. 28.) ellátogatott Gyõrbe,(14) illetõleg a mai Gyõr-Moson-Sopron megye több helységébe is. A Parasztpárt vezetõje mindig kerített idõt, hogy Kapuváron meglátogassa jó barátját és tanítványát, Szigethy Attilát.(15) Rajta kívül többször megfordult a Szigethy házban Szabó Pál és Erdei Ferenc, de járt nála Palotai Erzsi és Boris is. Közeli barátságba került Rábai Miklóssal, az Állami Népi Együttes vezetõjével és Béres Ferenc népdalénekessel.(16) Ez nem véletlen, hisz nagyon szerette az irodalmat, a népi írókat, s a népmûvészet is nagyon érdekelte.
1945. augusztus 2-án újabb tisztségbe választották Szigethy Attilát, aki ekkor járásbizottsági tisztviselõként dolgozott. A Nemzeti Bizottság kijelölte azokat, akik a Függetlenségi Frontba tömörült pártok nevében Sopron vármegye Törvényhatóságában részt fognak venni. Az 55 tagú testületbe a Nemzeti Parasztpárt egyik jelöltjeként Szigethy Attila is bekerült.(17) 1945 õszén lett elõször országgyûlési képviselõjelölt. Az 1945. november 4-i választásokon a Nemzeti Parasztpárt Veres Péter vezette Gyõr-Moson-Sopron megyei(18) listáján a 13. helyen szerepelt.(19) Természetesen nem jutott be a Nemzetgyûlésbe, a párt a vezetõk által vártnál jóval gyengébb országos átlagot sem érte el Gyõr-Moson-Sopron(20) megyében. Az országos 6,8 %-al szemben Gyõr megyében 6655 szavazattal 6,20 %, Sopronban pedig 5733 szavazattal 6,22 % lett a Parasztpártra adott szavazatok aránya.(21)
1946 tavaszán Kapuvárott a kommunista párt kezdeményezésére - országos mintára - a "Baloldali blokk" pártjai eltávolították a "reakciósnak" minõsített közigazgatási tisztviselõket. Az akciónak természetes módon részesei voltak a pártok és a szakmaközi bizottság vezetõi: Csendes József kommunista, dr. Krón Ágoston szociáldemokrata, Szigethy Attila nemzeti parasztpárti és Horváth Lajos szakszervezeti titkár.(22) A népítélet keretében többek között leváltották az egyik aljegyzõt, a tisztiorvost és a járási állatorvost, egy adóhivatali fõtisztet, majd a községháza két népellenes tisztviselõjét.(23) Azt, hogy Szigethy Attila ezekben az idõkben is megõrizte bátorságát, emberi tisztességét, jól példázza a következõ történet, Szigethy Attila elsõ "konfliktusa" az oroszokkal. 1946 márciusában tartották Kapuváron a város "felszabadulásának" egy éves évfordulójára rendezett ünnepséget. Ezen szovjet vendégek is részt vettek, s a katonák az ünnepség alatt raboltak és fosztogattak Kapuváron. Szigethy Attila személyes fellépésére volt szükség, hogy végül is szerencsésen megoldódott ez a konfliktus.(24)
1947-ben megválasztották a Parasztpárt Sopron megyei titkárának.(25) Ezt a tisztséget tulajdonképpen a párt megszûnéséig meg is tartotta.
1947 tavaszán felvetõdött - a megváltozott belpolitikai erõviszonyok miatt - az elõrehozott parlamenti választások gondolata. A módosított választójogi törvény alapján ("prémiumos" rendszer a koalíciónak, írásos ajánlások az ellenzéki pártoknak) 1947. augusztus 31-re írták ki a választásokat.
A Nemzeti Parasztpárt a Gyõr-Moson-Sopron megyei választókerület 2. körzetében Szigethy Attilát jelölte képviselõjelöltnek.(26) Az ún. "kékcédulás" választásokon a Parasztpárt 8,3 %-os eredményt ért el, s 36 képviselõi helyet szerzett. Gyõr-Moson-Sopron megyében a párt egy mandátumot szerzett, Szigethy Attila révén.(27) Tehát képviselõ lett és nem pótképviselõ, ahogy számos helyen tévesen írják róla! Ettõl fogva folyamatosan tagja lesz a magyar parlamentnek, egészen 1957. május 9-ig. A párton belül egyre inkább az Erdei Ferenc, Sipos Gyula által fémjelzett csoporthoz közelített.(28)
Szigethy Attilát 1948. április 5-én beválasztották a Parasztpárt országos vezetõségébe, s dolgozott a számvizsgáló bizottságban is.(29) A többpártrendszer napjai azonban már meg voltak számlálva Magyarországon. 1848. június 12-én egyesült a két munkáspárt, megalakult az MDP. A párt vezetõi már a formális többpárt rendszert sem tartották kívánatosnak. 1948. február 1-én megalakult a Magyar Függetlenségi Népfront.
Az 1949. május 15-i országgyûlési választásokon (Clement Attlee angol munkáspárti politikus szerint az egyindulós lóversenyen) a pártok a népfront listáján indultak. Így lett képviselõ Szigethy Attila is. Ezután kezdetét vette a pártok önfeloszlatási folyamata. Szigethy Attilával kapcsolatban nagyon fontos megjegyezni, hogy õ mindvégig parasztpárti képviselõnek vallotta magát. Az MDP-be, akárcsak Veres Péter, soha nem lépett be.
Az egypártrendszer megteremtése után az MDP hozzáfogott a közigazgatás átszervezéséhez. 1949 decemberében az addigi 25 helyett, 19 megyét alakítottak ki. Majd az 1950. május 11-i I. t.c. a régi önkormányzati formákat megszüntetve a helyi tanácsok megszervezését írta elõ.
1950. október 22-én került sor a helyi tanácsválasztásokra. Miután Szigethy Attilát a megszûnõ parasztpárt politikusát tanácstaggá választották, némi meglepetésre õt jelölték a Megyei Tanács egyik elnökhelyettesi posztjára. Mivel a népfront hivatalos jelöltje volt, "természetesen" meg is választották. E tisztségét 1950 novemberétõl 1954 decemberéig töltötte be. Az 1953. május 17-i választásokon ismét országgyûlési képviselõnek választották. Szigethy Attila egyike volt a Nemzeti Parasztpárt azon vezetõinek, akik jóhiszemûen, tisztességüket megõrizve, együttmûködtek a rákosista apparátussal.(30)
1954-ben alelnöke lett a Hazafias Népfront megyei szervezetének. Ezért váratlan volt, hogy nem választották újra megyei elnökhelyettesi tisztségébe. Egyszerûen leváltották, s több hónapig állás nélkül maradt.(31) Leváltásának valószínû oka az lehetett, hogy reformista elkötelezettsége, közismert nagyimrepártisága miatt megbízhatatlannak tûnt a Budapesten újra felülkerekedõ sztálinisták számára.

A Kistölgyfai Állami Gazdaság élén

A Megyei Tanácstól történt menesztése után Erdei Ferenc földmûvelésügyi miniszter segítségével a Kapuvár melletti Kistölgyfai Állami Gazdaság igazgatójának nevezték ki. Itt élt és dolgozott az egykori Eszterházy-gazdaságban, a Kis-Rába mellett, közel az osztrák határhoz. Egy ma is álló régi gazdatiszti lakás volt az irodája. Napközben kétlovas kocsijával járta a vidéket, szervezte a gazdaságban folyó munkát, esetenként pedig meghallgatta a környékbeli emberek panaszait, s megpróbált segíteni rajtuk. Nem véletlen, hogy a kistölgyfai nép szeretete jeléül "Atti bácsi"-nak szólította.(32)
"Számûzetése" idején a külvilággal való érintkezést budapesti útjai és a gyõri írócsoporttal meglévõ kapcsolata biztosította. Mivel országgyûlési képviselõ volt, rendszeresen járt Budapesten. Ezek az utak azonban elsõsorban azért voltak fontosak, mert találkozhatott barátaival: Veres Péterrel, Erdei Ferenccel, Sipos Gyulával. Ápolhatta a népi írókhoz és politikusokhoz fûzõdõ kapcsolatait, s friss információkat szerezhetett az ország belpolitikai helyzetének alakulásáról. A ma élõ tudósok, politikusok közül ebben az idõben ismerte meg Csoóri Sándort, dr. Kanyar Józsefet, s kötött barátságot Fekete Gyulával.(33)
Szigethy Attilának, úgy is mint a kultúrát felügyelõ elnökhelyettesnek, nagy szerepe volt abban, hogy 1954-ben Gyõrött megalakult az írócsoport. A népi írókhoz fûzõdõ barátságán, közismert irodalomszeretetén túl azért is támogatta a csoport létrejöttét, mert Nagy Imre és a reformpolitika támogatóit látta tagjaiban. Kapcsolata a gyõri írókkal a kistölgyfa-majori évek alatt sem szakadt meg. A fõvárosban szerzett információit rendszeresen megosztotta a csoport tagjaival, õk pedig a megyeszékhely szellemi életérõl tájékoztatták. Különösen jelentõsek voltak a Szigethy Attila által szervezett kirándulások, melyeken a gyõri írócsoport tagjai és a legismertebb népi írók cserélték ki gondolataikat. Ezek közül a legfontosabb a Bakonyban, Gézaházán 1955 nyarán tartott találkozó volt, melyen a gyõrieken kívül Veres Péter, Szabó Pál, Sarkadi Imre és a fiatal Csoóri Sándor is részt vett.(34) 1956 szeptemberétõl sûrûsödtek Gyõrött az értelmiségi ankétok. Ezeken az összejöveteleken gyakran részt vett Szigethy Attila is. Így jött el október 23-a, a sztálinista diktatúra elleni felkelés, a forradalom és szabadságharc kezdete.
1956. október 23-án Szigethy Attila Kapuváron tartózkodott, s Budapestre készült az országgyûlésre. Október 25-én délután akart Kapuvárról a fõvárosba utazni a parlamenti ülésre, de akkorra már világossá vált számára, hogy a népfelkelés az országgyûlési ülésszakot levette a napirendjérõl.(35) Barátai, az "utca", s saját lelkiismerete maradásra bírta. Szigethy Attila úgy gondolta, hogy a drámai napokban Gyõrött a helye. Az október 26-án megalakult gyõri Ideiglenes Nemzeti Tanács elnökévé választotta. Majd, a gyõri székhelyû Dunántúli Nemzeti Tanács október 31-rõl november 1-re virradó éjjel szintén Szigethy Attilát választotta elnökéül.
Szigethy Attila forradalom alatti tevékenységét több mû és tanulmány is ismerteti. Többek között: dr. Szõllõsi Árpád "Forradalom Gyõrött", Bill Lomax "Magyarország 1956", Juhász László "Megszólalt a gyõri vaskakas", "Gyõr-Sopron megyeiek emlékeznek a forradalomra". Így ragaszkodva az írás címéhez annak bemutatásától eltekintek.

Újból Kistölgyfán

November 4-én Szigethy Attila elõször Grábics Jenõék belvárosi lakásában bújt meg. Azután a Rába-töltésen az idõsebb Grábics újvárosi házába ment, mivel az biztonságosabb helynek tûnt. Itt leborotválta jellegzetes bajuszát, új öltözéket vett fel, s gyalog a Gyõrhöz közeli Ikrénybe távozott. Pár napig itt rejtõzködött, majd hazament Kapuvárra. Noha a KGB ekkor letartóztatta, de rövid idõ múlva elengedték.(36) Az orosz megszállás elsõ óráiban jelent meg a Szigethy Attila által kezdeményezett új független lap, a Hazánk. A lap elnevezésében a reformkorban dr. Kovács Pál által szerkesztett újság nevét választotta, vállalva annak forradalmi szellemét. Szigethy Attila nem irányította közvetlenül a lapot, de õ volt a felelõs kiadója, s az õ népszerûsége tartotta életben 26 szám erejéig, a december 10-én történõ betiltásáig.
Már a tragikus jövõt vetítette elõre Kádár János november 15-i beszéde: "A gyõri Forradalmi Bizottság megalakította a Dunántúli Köztársaságot és kijelentette, hogy nekik nem parancsol a Népköztársaság kormánya."(37) A hamis vádakra a Hazánk november 16-i számában Vörös Jenõ válaszolt: "Félrecsúszott mondat - 1956. november 16." címû vezércikkében. Kijelentette, hogy a Nemzeti Tanács és személyesen Szigethy Attila akadályozta meg október 30-án Somogyvári "ellenkormány" alakítására irányuló puccskísérletét. Kérte Kádárt, hogy a hiteles, becsületes emberektõl tájékozódjon, ne a Rákosit is kiszolgált hazug pártfunkcionáriusoktól.(38)
Szigethy ebben az idõben már ismét Kapuváron tartózkodott, s újra átvette a Kistölgyfai Állami Gazdaság irányítását. Még mindig lehetségesnek tartotta a forradalom eredményeinek megvédését. A kibontakozást segítõ tanácskozásnak tûnt az MSZMP Ideiglenes Intézõbizottságának november 21-én tartott ülése. Itt Kádárék a stabilizációjuk érdekében úgy döntöttek, hogy néhány neves és tisztelt pártonkívüli politikust is bevonnak a kormányba. Az egyik jelöltjük Szigethy Attila volt.(39) Õ azonban - akárcsak a november 9-én felajánlott kormánymegbizotti munkát - elutasította a számára fölajánlott földmûvelésügyi miniszterséget(40)
A "Hazánk" betiltása az elsõ "figyelmeztetõ jel" volt Szigethy Attila számára. Õ azonban nem törõdött ezzel. Visszament Kistölgyfamajorba, s tovább irányította a gazdaság munkáját. Az, hogy elhagyja az országot, s a hét km-re levõ Ausztriába meneküljön, meg sem fordult a fejében.(41) Pedig az országban megszületett az elsõ statáriális halálos ítélet, s Gyõr-Sopron megyében is megindult a forradalomban résztvett személyek õrizetbe vétele. December 8-án letartóztatták Székely Sándort, a csornai Nemzeti Tanács elnökét, 27-én pedig azt a Tihanyi Árpádot, akinek nagy része volt a mosonmagyaróvári sortûz utáni lincshangulat lecsillapításában.
A Kádár-rendszer 1957 februárjában tette az utolsó kísérleteket Szigethy Attila megnyerésére. Február elején egy népfront-delegáció tagjaként Bulgáriában járt "hivatalos látogatáson". Február 26-án pedig maga Kádár János utalt rá egy nyilatkozatában, hogy Szigethyvel az MSZMP komolyan számolt: "Már a párizsi rádió azt mondta, hogy lesznek a kormányban változások, többek között Szigethy Attilát emlegették.(42)
Szigethy Attila azonban elutasította a kollaborálást Kádár ellenforradalmi kormányával. Miután a rendszernek nem sikerült maga mellé állítani az erkölcsi tartását mindvégig megõrzõ politikust, megindultak az ellene intézett támadások. Kádár János azonosult a hamis vádakkal: "Volt olyan speciális nehézség is, mint Szigethy Attila megítélése. Még nálunk sincs ez a dolog lezárva... Azt hiszem, hogy ebbõl az egész kásából végül is az fog kijönni, hogy Szigethy Attila az ellenforradalom zászlaja volt és politikailag az ellenforradalom oldala mellett állt.(43)
1957. május 3-án a dunántúli Nemzeti Tanács egykori elnökét munkahelyérõl, a Kistölgyfai Állami Gazdaságból vitték el a karhatalmisták. Lánya, Szigethy Piroska így emlékszik erre a napra: "Apám tudta, hogy bármikor érte jöhetnek. Aznap reggel, munkába indulása elõtt kitette a tollát, s arra kért bennünket, hogy tegyük el és õrizzük meg; ez volt az õ igazi fegyvere... Sajnos a házkutatáskor ezt is elvitték."


Jegyzetek:

(1) Szigethy Piroska szóbeli közlése (továbbiakban sz.k.)
(2) Gecsényi Lajos: Perújrafelvétel. In.: Hitel, 1989. jún. 7. 12.
(3) Szigethy Piroska sz.k.
(4) Gecsényi Lajos: Gyõr - 1956. In.: Mûhely, 1990/1. 32.
(5) Szigethy Attila tragédiája. In.: Irodalmi Újság, 1958. ápr. 1. 5.
(6) Szigethy Piroska és dr. Tóth István szóbeli közlése
(7) Borbándi Gyula: A magyar népi mozgalom. Püski, Bp. 1989. 344.
(8) Gecsényi i.m. 1990. 32.
(9) Szigethy Piroska sz.k.
(10) Gecsényi i.m. 1989. 12.
(11) Fekete Gyula sz.k.
(12) Szigethy Piroska által adott eredeti dokumentum
(13) Tóth István: A nemzeti Parasztpárt története 1944-48. Kossuth, Bp. 1972. 30.
(14) Gyõri Szabad Szó, 1945. jún. 4. 1., aug. 26. 1., nov. 4. 1.
(15) Szigethy Piroska sz.k.
(16) U.a.
(17) Új Sopron, 1945. augusztus 5. 3.
(18) Nem a mai megyérõl, hanem választókerületrõl van szó.
(19) Gyõri Szabad Szó, 1945. okt. 28. 1.
(20) A megyéket még nem egyesítették, csak a választás idejére alkottak egy megyei választókerületet.
(21) Tóth i.m. 1972. 112.
(22) "Ki a reakciósokkal a közhivatalokból". In: Új Sopron, 1946. márc. 21.2.
(23) U.o.
(24) Szigethy Piroska sz.k.
(25) Gecsényi i.m. 1990. 32.
(26) Kisalföldi Híradó, 1947. aug. 17. 1.
(27) U.o.
(28) Gecsényi i.m. 1990. 32.
(29) Fekete Gyula sz.k.
(30) Borbély József: In memóriam Sz. A. In.: Magyar Nemzet, 1991. márc. 23. 12.
(31) Mocsár Gábor: Minden idõben. Magvetõ, Bp. 1989. 419.
(32) Irodalmi Újság, 1958. 5.
(33) Csoóri Sándor és Fekete Gyula sz.k.
(34) Szigethy Piroska és Vörös Jenõ sz.k.
(35) Gyõr-Sopron megyeiek emlékeznek az 1956-os forradalomra. Zrínyi, Bp. 1991. 17.
(36) Dr. Grábics Jenõ és Szigethy Piroska sz.k.
(37) Hazánk, 1956. nov. 16. 2. és Vörös Jenõ sz.k.
(38) Vörös Jenõ sz.k.
(39) M. Kiss Sándor: "megint olyan helyre vittük, ahonnan kiugorhatott..." In.: Új Magyarország, 1995. nov. 4. 15.
(40) Fekete Gyula és Szigethy Piroska sz.k.
(41) Szigethy Piroska sz.k.
(42) M. Kiss i.m. 1995. 15.
(43) Az MSZMP ideiglenes vezetõ testületének jegyzõkönyvei 1956. november 11 - 1957. június 24. Szerk.: Balogh Sándor. Intera, Bp. 1993. III. 83.